Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - VII. A szentháromság-ellenes irány. Unitáriusok

tudósai között e kornak heves harc keletkezett; az igen nagy többség helytelenítette Osiander nézeteit is, de még inkább Stancarusnak unitárius színezetű állításait. Ellene nyilatkozott fó'ellenfelén, Musculuson kívül Melanchton, Responsio de controversiis Stancari című művében, ellene a lengyel protestáns egyházak által felkért zürichi hittudósok, valamint Kálvin is Responsum ad fratres Polonos . . . című válaszában. így azután Königsbergből távoznia kellett. Lengyelországba ment, majd ismét Petrovics vette maga mellé, előbb Munkácson, azután Kolozsváron, Nagy-Szebenben, MarosVásárhelyen tartózkodott, mindenütt küzdött, vitázott, de hívekre sehol sem talált. Előbb Bártfán Stockei Lénárddal ós Radaschin Mihállyal volt szó vitája, majd az óvári, tályai és széki zsinatok ítélték el 1554 ben s 1555-ben Krisztus közbenjárói ós megváltói tisztéről hirdetett tanait; midőn pedig 1557 végén újabb vitát kezdett a kolozsvári papokkal, majd azok s az összes vele egyet nem értő erdélyi protestánsok ellen az Izabellához s az országgyűléshez intézett levelében féktelen szenvedélylyel kelt ki, az országból távozni kényszerült. Sok hányattatáson átment életét Lengyelországban végezte be 1574-ben. Egységhivők. Az ágostai hitvalláshoz híven ragaszkodók ós a helvét reformációhoz csatlakozottak között még javában folyt a harc hazánk határai között, midőn az ország keleti és déli részeiben a reformáció fájának két főága mellett egy harmadik ág, helyesebben egy ágacska sarjadzott elő, vagy modern nyelven szólva, a reformáció jobb- és baloldalán kívül létre jő annak szélsőbaloldala, az úgynevezett szentháromság-ellenesek, antitrinitáriusok, vagy későbbi nevükön az egységhívők, unitáriusok felekezete. Harcias állást foglalt ugyan ez új párt ellen, valamint külföldön, úgy hazánkban is mind a két főpárt, de minthogy ez újabb sarj a kálvini ág oldalhajtásaként volt tekinthető, a tápláltatására szükségelt életnedvet főként ettől szívta el, azért főként a kálvinista Sión buzgó őrei vették az új irányt ostrom alá, s a legerősebb fegyverzetű magyar harcosai Kálvinnak a XVI. század utolsó négy évtizedében Socin hívei ellen intézték legerősebb vágásaikat. A szentháromság-ellenes tanoknak külföldön első hirdetőiről s ezek üldöztetéséről fentebb (105. 1.) néhány szóval szólottunk, valamint említettük azt is, hogy Socin Eaustus Lengyelországban talált menedéket, s nagyobb számmal követőket, akik azután az ő vezetése mellett egyházzá szervezkedtek, Rakauban felsőbb iskolát alapítottak, nyomdát állítottak. Azoknak a magyar fiatal embereknek már, akik a külföldi és kivált a kálvinista egyetemeket látogatták, volt alkalmuk a szentháromság-ellenes tanokkal megismer-