Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLAÉPÜLET - Az iskolaépület 1945 után
go ISKOLAÉPÜLET Az iskola az egyházak működésében továbblépett a tanításon, ismeretátadáson. Palléroz, irányít, vezet, int és példával jár elöl. Oktatói lelkészek, vallásos világiak, szent megszállottságú emberek, akik a legtöbbet adják diákjaiknak, hallgatóiknak: időt, aminek méltó sodra van. Magyarországon az egyházi iskolák perceit számláló huszadik század az utóbbi tíz évben mintha elkezdett volna odafigyelni arra, ami értékadó és teremtő: már nem nézték rossz szemmel a magas színvonalú, a tanár idejét nem kímélő oktatást, a komoly eredményekkel elöl járó, végzett diákokat. Ezeket az iskolákat, melyek 50 esztendő elteltével — kezdetben csupán önerőből — ismét elkezdtek létezni, immár újból ismeri, s választani lehetett. Már léteztek, de még nem voltak integrálva. A szétvert vallási, egyházi közösségekben nem volt kellő számú ember, az állami támogatás még nem biztosította a megfelelő pénzügyi hátteret. Az egyházak koruknál fogva nagyvonalúak. Az elnyomásból nem félelem nőtt, hanem a fogadalom erősödött. A polgári kormány 1998-tól számában, javaiban megtámogatva már a rendszer részének tekintette az egyházi oktatás egységeit. S ezzel a tartozásból törlesztett, az időből csurgatott vissza valamit. Elismerte azt, amit mindenki tudott az egyházi oktatásról ott, ahol arra eddig nem jutott figyelem. Jogot, helyet, értelmet és időt adott az egyházak iskoláinak. Sopron a hűség városa. Azé a hűségé, amely évszázadokon át megtartotta a szellemiséget az elnevezések mögött. Amely állandóságot adott: a múltból hozott hűség állandóságát a jövő kihívásainak. Azé a hűségé, amely egybefonta a nyelveket, nemzeti öntudattá tette az ismereteket. A Soproni Líceum az elmúlt évszázadok alatt két száműzetés, valamint az 1948—1991- ig tartó államosított időszak kivételével az Evangélikus Egyház tanintézménye volt. A Líceum ott „belül" mindig hű maradt önmagához, evangélikus vallási gyökereihez. Csak kívülről fáradt bele a névtelen évekfakóságába. Az intézmény hagyományos neve a főiskolai jellegre utal, ebből vált ki 1858-ban az Evangélikus Tanítóképző, amelyet 1957-ben megszüntettek és az Evangélikus Teológiai Akadémia (Hittudományi Egyetem) 1892-ben, amely jelenleg Budapesten működik. A Líceum a város evangélikus közoktatási rendszerének része, ahol nappali és levelező tagozaton közel kilencszáz diák tanul. A diákság értékes hagyományokkal rendelkező, gazdag kínálatú képzésben vehet részt, olyanban, amely egyszerre mélyíti el tudásukat a klasszikus tudományokban és növeli jártasságukat a korszerű ismeretek területein, azok alkalmazásában. 1994-től létezik — a négyosztályos német nemzetiségi képzést követve —a nyolcosztályos német nemzetiségi gimnázium, másodmagával az országban. A rendszerváltásnak köszönhetően 1991. július í-jén tért vissza a Líceum a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásába, működhetett újra egyházi iskolaként. Az állami években az épület állapota erősen leromlott. A visszakapott épület—az államosítás időszakában mellőzött állagmegóvás miatt—komoly felújításokat tett szükségessé. Az alagsor, a homlokzat és a fűtésrendszer megújítását követte az új tornacsarnok kivitelezésének előkészítése 1999/2000- ben. A mára elkészült új épületben készés használható állapotba került a földszinti tornacsarnok és a termeket kiszolgáló öltözőblokk. Ez immár az Önöké. Hogy testben és lélekben a megújulás, a fejlődés és az egészség jegyében tölthessék iskolai napjaikat. A tornaterem egyúttal az épület és az intézmény egészségessé válásának is jelképe lehet. Annak a folyamatnak, amely megőrzi az egyházat az iskola, az iskolát az egyház számára, és azt működésében gyarapítja.
