Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLATÖRTÉNET - Emlékbeszédek, ünnepi beszédek: Müllner Mátyás, Fridelius János, RibinyJános, Domanovszky Endre, Hetvényi Lajos, dr.JauszBéla, Peéry Rezső, Baráth Zoltán, Ikvai Nándor, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Szimon János
28 ISKOLATÖRTÉNET 3. Hogy egyéb dolgok is ékes rendben legyenek, szükséges tudnunk, mi minden egyes praeceptornak a kötelessége, továbbá mit kell tanítani, milyen könyvekből, milyen időben, mi módon. Főleg három dologra kell ügyelnünk, és ezeket gondosan s helyesen megvizsgálnunk. I. A tanítás célja Ez pedig semmi más, minthogy az örökkévaló, hatalmas, jóságos Isten dicsőségét mozdítsuk elő. Azután, hogy a mi gyermekeink emberek legyenek, azaz jártasak a szabad tudományokban, minden erénynyel ékeskedők, hasznos polgárai a hazának. Egyébként bizonyára minden okos ember azt vallja, hogy az a legjobb iskola, amely a jámborságra, a becsületre és a tudományokra szorgalmatosán nevel. 1. A jámborság legyen a kezdet és a vég! A jámborság minden jónak anyja, s minden erénynek alapja, tudjuk, hogy ezt még a pogányok is nagy tiszteletben tartották. Ugyanis a halhatatlan istenekhez fohászkodtak a költők munkájuk kezdetén, sőt gyakran még a szónokok is. Mennyivel illendőbb tehát, hogy mi, amikor gyermekeinket nevelni akarjuk, a halhatatlan Istenhez forduljunk munkánk kezdetén, s gyermekeink erkölcsét a vallás és a jámborság szabályai alá helyezzük. 2. Ezután beléjük kell vésni a becsületet vagy tisztességet. Emberemlékezet óta mindenki tudja, s tudták a görögök és a rómaiak is, hogy az erkölcsökre nagy gondot kell fordítani. Mit használ ugyanis a műveltség, ha gonosz szenvedélyektől megrontott lélekbe hull? Hisz az emberek az erkölcsök csiszoltsága nélkül nem lennének egyebek, mint emberek képe és hasonlatossága alatt rejtező szörnyű vadállatok. Ezt belátták a legbölcsebb filozófusok is, és a tiszta erkölcsöket nagy erővel s hihetetlen buzgalommal ajánlották és parancsolták. Ezekhez csatlakozik végül: 3. A tanulmány (humanitás). Ez a nyelveknek és a tudományoknak tanulmányozása, amelyet a latinok Humanitas-nak neveznek. A tanulóifjúságot ezekkel nevelik a műveltségre, amely tanulmányok magukban foglalják a költészetet és a történelmet is, s a humanitás neve alatt alapul szolgálnak minden más magasabb tanulmánynak is. Forrás: Németh Sámuel: A soproni evangélikus líceum történetének egy százada 1681-1781. 311, 312. o.
