Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)

NEVEZETES ESEMÉNYEK, ÉVFORDULÓK - Évfordulók: 300, 350, 400, 425, 450

270 NEVEZETES ESEMÉNYEK, ÉVFORDULÓK A hálás diákok szeretete a már meghalt tanárok sírjára is odatette az emlékezés koszorúit. Az evangéli­kus temetőben 22 koszorú került ré­gi igazgatók, tanárok sok-sok kedves emléket felidéző sírjára. A Károly-magaslat mögött még nem bújt el a nap, amikor ünnepi hangverseny kezdődött a megtelt evangélikus templomban. [...] A dal­lamok az emlékezés és az ünnepi ér­zések magasságába emeltek fel. [...] dr. Káldy Zoltán püspök a templomi ige­hirdetés fényébe vonta az iskola 425 éves szolgálatát — mint szolgálatot, diakóniát—, a lelkiismereti szabadsá­got és a hazaszeretetre való nevelést. Alig halkult el az orgona, a szívek­ben még ott zsongott a két nagy mű dallamhalmaza, a közben felcsendülő „Ne csüggedj el kicsiny sereg" közismert áriája — amikor már az újjáépült Petőfi Színházban találkozott a többszáz öreg- és ifjúdiák, az ünneplő nagycsalád. [...] kiváló budapesti színművészek tolmácsoltak Berzsenyi- és Pefő/i-verseket, Berzsenyi, Kis János, Kazinczy és Kossuth leveleit, és egy ősi, néha mosoly­ra késztető iskolai előírást, magaviseleti rendtartást. Vasárnap korán reggel az öreg iskola az ősi harangcsengővel hívta be az osztályter­mekbe a hazajött régi diákokat, feleségeket, családtagokat. Öreg tanáraink osztályról osztályra jártak — vagy inkább vitték őket. A diákok pedig derűvel, a találkozás meg­fiatalító örömével számoltak be életükről és munkásságukról. Majd a hatalmas diáksereg, a ballagó 70—80 évesek párjuk karjába kapaszkodva elindultak a Templom utcán evangélikus templomunkba. Az igehirdetést az iskola hűséges diákja, dr. Káldy Zoltán püspök tartotta. A nagyszabású befejező ünnepségre is a Liszt Ferenc Művelődési Központ nagy­termében került sor. [...] Az ünnepi beszédet dr. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront fő­titkára mondta. [...] A nagymúltú iskola ünnepe véget ért. Az élmények és az elhangzottak megtöltötték a szíveket. Megújulva, szinte megfiatalodva indult vissza a sok „diák" munkahelyé­re és otthonába. „Jó öreg iskola, Isten veled!" Tovatűnt 425 év. Elmúlnak évszázadok, de most, éppen itt az ősi iskola falai között mérhettük le, hogy nemzedékről nemzedék­re, tanévről tanévre megmarad valami: nevelők és neveltek, tanárok és tanítványok barátsága és szeretete. És ez hitünk és tapasztalatunk szerint Istentől van! Megjelent az Evangélikus Élet 1982. november 14-i számában, XLVII. évfolyam, 46. szám

Next

/
Thumbnails
Contents