Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
NEVEZETES ESEMÉNYEK, ÉVFORDULÓK - Évfordulók: 300, 350, 400, 425, 450
264 NEVEZETES ESEMÉNYEK, ÉVFORDULÓK Ezután Poszvék Sándor líceumi igazgató üdvözölte a megjelent vendégeket [...] A líceumi igazgatónak... az iskolai ünnepélyt megnyitó, üdvözlő szavai után Hetvényi Lajos főgimn. tanár mondotta el az emlékezetes ünnep jelentőségét méltató Ünnepi beszéd-ét. [...] Molnár Viktor államtitkár úr emelkedett szólásra ezután s a közoktatásügyi kormány nevében üdvözölte a jubiláló intézetet [...] Az államtitkár beszédére Gyurátz Ferenc püspök felelt, tolmácsolván az iskolafenntartó egyházkerület hálás köszönetét. A lélekemelő ünnepélyt, melynek hangulata bizonyára még sokáig ott rezgeti a jelenlevők szívében, a Hymnusz hangjai rekesztették be. Az ünnepélyt a Kaszinó nagytermében közebéd követte, melyen mintegy 250-en vettek részt, s nem volt hiány lelkes, szép felköszöntőkben. Itt juthatott szavakban is kifejezésre az ünnepélyre közelből s távolból egybegyűlteknek az intézet iránt érzett s már magában a megjelenés tényében is megnyilatkozó rokonszenve. [...] Az egész ünnepélynek befejező mozzanata az az ingyenes díszelőadás volt, melyet Nádasy József színigazgató rendezett a jubiláló intézet ifjúsága számára, megemlékezvén arról, hogy a líceumnak növendékei voltak Sopronban a magyar színészetnek úttörői, első munkásai. Közülük kerültek ki nemcsak a szinműirók, hanem a színészek is akkor, mikor az állandó magyar színészetnek hire-hamva se volt Sopronban. — Ezért a múltért rótta le háláját a jelen iránt az immár Sopronban is otthonra talált magyar színészet. — Csepreghy Ferencnek népszínműve „A sárga csikó" került színre s alig hallgatta azt végig lelkesebb közönség, mint ekkor a színházat megtöltő diáksereg. [...] Mire estefelé az ifjúság a színházból szétoszlott, eloszlott s a különböző vonatokon haza utazott a távolból jött ünneplők nagyobb része is. De azok az érzelmek, melyeket a szívekben az ünnepély keltett, átkisértek bennünket az ünnepnek szemlélődését, eszmélését felváltó hétköznapok munkájába is. Vajha minél tovább megmaradnának, hogy belőlük újra, meg újra erőt merítve, a múlton lelkesedve küzdhessünk a jelenért s jövőért! Közli: Hollós János. Értesítő, 1907/08., 1-34. o.
