Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
LÍCEUMI DIÁKSZÖVETSÉG - A Líceumi Diákszövetség új korszaka: Rédey Pál, Görög Tibor, SümeghyJózsef, CsukásnéBencsik Zsuzsanna
LÍCEUMI DIÁKSZÖVETSÉG 179 tírpüspöknek, HaubnerMáténak serlegéből. Az áhítatos csend olyan volt, mintha az ünnepély templomban történt volna. Visszatérve az Öregdiákok Szövetségéhez, 1934-ben a közgyűlés elhatározta, hogy ezentúl június első vasárnapján tartja közgyűlését a Diákszövetség, egybekötve az érettségi találkozókkal, hogy a tanulóifjúság is részt vehessen az ünnepi találkozókon. 1936-tól szövetségi vacsorákat rendezett, általában tavasszal a Diákszövetség. Ezeken előadások mellett kedves visszaemlékezések hangzottak el. így mentek az évek a II. világháborúig. 1944-ben a Líceumban először német, majd orosz hadikórházat rendeznek be. A diákok csak 1946-ban térhettek vissza az iskolába. 1948-ban megtörtént az államosítás, de 1951-ig szinte a régi tanárokkal a régi szellemben folyt tovább a Líceum élete. Bár 43 éven át szervezetileg nem működött a Diákszövetség, búvó patakként szellemében jelen volt a szeretetben, barátságban a volt licisták érettségi találkozóin. Megmaradt bennünk az iskolánk iránti hála, amit Kánya Kálmán külügyminiszter egykor így fejezett ki: „Mielőtt örökre elnémulnak ajkaink, eljöttünk, hogy lerójuk hálánkát iskolánkkal szemben. Elmondhatom: szent örökséget kaptam ettől az iskolától, amelyet megőriztem egy hosszú életen át." Kapi Béla püspök így jellemezte az iskolát: „Iskola és iskola között mindig különbség lesz. A mi evangélikus Líceumunk sohasem elégedett meg azzal, hogy értelmi képzés nyújtásával biztosítsa a jövendő nemzedék életre felkészítését. Az evangélikus Líceum mindig erkölcsi személyiségek nevelésére törekedett. Mindig az volt az álma, a vágya, hogy olyan embereket állítson a nemzet, az egyház életébe, akik a földön járnak, de az eget érzik maguk felett, akik a szabadság leikével élnek, és az Istenhez való kötöttségben találják meg hivatásuk teljességét." Meghatottan gondolunk arra: mi vagyunk az utolsó élő tanúi annak a Líceumnak, amelyben Németh Sámuel, Kamondy Zoltán, Ruhmann Jenő, Szabó Kálmán és a többi felejthetetlen tanár árasztotta ránk lelki-szellemi sugárzását. Érthető Mersich Bandi elcsukló hangja, Böröcz Sanyi hálája, akit az orosz fogságban a líceumra emlékezés éltetett. Sok mindenért hálás vagyok Édesapámnak. Legutóbb a sírjánál azt kellett elmondanom: „Köszönöm, hogy 150 km-ről Sopronba vittél öcsémmel együtt, azon az áron is, hogy Ti kopott ruhában jártatok, sőt egyszer az adóvégrehajtó lefoglalta szép könyvsorozatodat és cimbalmodat." A kicsi falusi papi fizetés sok-sok lemondást követelt tőlük. Egyik barátunknak, Stráner Gyurkának a szívében nyílt ki az az óhaj, hogy a Líceumi Diákszövetséget újra fel kell támasztani. 1991. szeptember í-jén tartottuk első közgyűlésünket. Ma, a 75 éves évfordulón megköszönjük Istennek Hetvényi Lajost és mindazt, amit életünknek jelentett a Líceum és a Diákszövetség ölelő karja. Utódainknak üzenjük: istenfélelem, valláserkölcsi alap nélkül a cserkészet csak úttörőmozgalom — a Diákszövetség csupán adminisztrációs intézmény. Isten áldja meg további szép évtizedekkel az iskolát és a Diákszövetséget! Befejezésül egy szóban sűrűsödik össze mondanivalónk — Istenre, szüléinkre, tanárainkra, osztálytársainkra gondolva: „Köszönöm!" Megjelent a Líceumi Évkönyv 1992/93. évi számában, 43-46- o. Görög Tibor a Líceumi Diákszövetség elnöke
