Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
LÍCEUMI DIÁKSZÖVETSÉG - A Líceumi Diákszövetség új korszaka: Rédey Pál, Görög Tibor, SümeghyJózsef, CsukásnéBencsik Zsuzsanna
178 LÍCEUMI DIÁKSZÖVETSÉG növendékeinek és barátainak egyesülete, szilárdan ragaszkodik a soproni Líceum magyar és evangélikus jellegének további megtartásához [...]" Majd 1920. április 28-án „Kiáltvány”-t tett közzé, melyben kijelenti, hogy a Soproni Evangélikus Líceumi Diákszövetségnek egy kötelessége van, hogy Sopron megmentéséért táborba szálljon és kijelentse: soproni tanintézeteinkről nem mondunk le soha. [-.] 1922. június 29-én a Líceumi Diákszövetség összevont érettségi találkozót rendezett. Több mint félezren gyűltek össze megünnepelni a népszavazás eredményét, és az ősi alma matert, amelynek szintén szerepe volt abban, hogy Sopron szellemiségében is magyar város maradt. A közgyűlés ugyanakkor elhatározta, hogy a világháborúban hősi halált halt licisták iránti kegyeletből emléktáblát állít a Diákszövetség. A „mi pedig" hitbeli magatartás felismerhető abban is, hogy a Diákszövetség törődött az egyetemre került licistákkal. 1929-től „gazdasági világválság" volt — s ebben a nagyon rossz „bolettás" világban a Diákszövetség segítette a munka nélkül maradt volt tanulótársakat. A barátság, az egymással törődés szép virágai nyíltak a Diákszövetség életterületein. Munkáját csendesen, szinte észrevétlenül végezte. Mikor mi, kis falusi gyerekek felkerültünk kevés pénzzel — nem is tudtuk, hogy amikor használt tankönyveket nyújtottak át nekünk, a Diákszövetség segítő keze érintett meg bennünket. 7-800 segélytankönyv, festék, írószer, füzetek segítették évről évre a rászoruló diákságot. A Diákszövetség 1920-ban megindította a cserkészetet, az embernevelés, jellemformálás nagyszerű mozgalmát. A „67-es Deákkúti Cserkészcsapat" [...] De jó volt benne élni, nevelődni, táborozni! A mi időnkben Leitner József, később Prőhle Jenő tanár volt a parancsnok. Hetvényi Lajosnak nagy célkitűzése volt egy diákotthon felépítése, ahol a fiúk családi közösségben nevelkedhessenek. Éveken át folyt a gyűjtés erre. Álmainak valóra válását, sajnos, Hetvényi Lajos nem érhette meg. 8 évvel előbb meghalt. Hollós János igazgató mondotta róla sírja mellett: „Lelke szinte folytonosan égett, lángolt. Agyában forrtak a gondolatok, eszmék, s egymás nyomába léptek a megérlelt tervek." A diákotthon ünnepélyes megnyitása, felavatása 1934. szept. 21-én volt. Magassy Sándor vallástanár vezetésével nagyon jó munka folyt a diákotthonban. Népszerűek voltak a nevelő tanárok. Mi az elsőkre emlékezünk: Bárdosi Sándor tanárra, Sümegi István és Dombi László lelkészekre. Hetvényi Lajos arcképének leleplezése 1935. június 2-án történt. 1936 nyarán, Berzsenyi Dániel halálának centenáriuma alkalmából neki és Kis János püspöknek emléktáblát állított a Diákszövetség. (Mi akkor érettségiztünk.) Megemlékezünk arról is, hogy a Líceumban az Ifjúsági Diákszövetség szépen működött. Minden évben adventi és böjti vallásos estet rendeztek értékes műsorral. Évenként a két úrvacsoravétel előtt deprekáció volt. A maturandusokat a Deákkútnál az öregdiákok nevében a Diákszövetség elnöke vagy alelnöke vette fel a nagy Diákszövetségbe, miután ittak a Deákkút vizéből a már
