Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
LÍCEUMI DIÁKSZÖVETSÉG - A Líceumi Diákszövetség új korszaka: Rédey Pál, Görög Tibor, SümeghyJózsef, CsukásnéBencsik Zsuzsanna
176 LÍCEUMI DIÁKSZÖVETSÉG Rédey Pál: Morzsák Sopronból Nem volt hiábavaló a budapesti öregdiákok bizottságának, valamint a soproni helyi szerveknek a fáradozása. A „nagy találkozó" méltó volt a 700. évét ünneplő városhoz. Az ország valamennyi vidékéről sereglettek egybe a néhai soproni diákok. Fátyolos szemmel simítgatták régi emlékeik színhelyeit, és elismeréssel adóztak annak az újnak, amely ma Sopront is jellemzi. [...] Ami május 20-22-öt igazán varázslatossá tette, az a régi arcok felfedezésében áll. Hiszen akadtak, akik 20-30, sőt 50 éve nem látták egymást. Talán utolsó emlékük egy kínos drukk, felelés, súgás, diákcsíny volt azokról, akit most fel kellett ismerniük. S az ősz, vagy az idő által megkoptatott fejek mögött keresték egymásban a letűnt ifjúságot. Elérzékenyült találkozások, szentimentális jelenetek tanúi lehettünk mindenütt. Legalább másfél ezren sereglettek egybe a Liszt Ferenc művelődési házban megrendezett ünnepségre, ahol a városi tanács látta vendégül az alma materükbe zarándokló öregdiákokat. Csak megható szavakkal lehet ecsetelni, ahogyan visszaemlékeztek tanáraikra, intézeteikre, eseményekre azok, akik közben a társadalmi élet rangos szerepét töltik be. [...] Csak morzsákat tudunk ízelítőképpen szedegetni a gazdag programból. Elkísérjük azonban olvasóinkat a Berzsenyi Gimnáziumba is. Ez volt az evangélikus líceum. Falán ma is látható az intézet két kiemelkedő nagyságának emléktáblája. Kis Jánosnak, a költő püspöknek, és akit felfedezett az iskola volt diákjában, a későbbi „magyar Horatius"-nak, Berzsenyi Dánielnek emléktáblája. Itt „harangozott be" a nyugdíjas pedellus és a „Gaudeamus igitur" úgy zengett fel az öregdiákok ajkán, mint régen, a ballagások idején. Az emléktáblák megkoszorúzása után közel ötszázan ismét a művelődési házba „szorultak", ahol gazdag műsor, ünnepi beszéd, s az iskola mai eredményeiről hangzott el előadás. A soproni parkerdő szélén áll a Deák-kút. A reform országgyűlések idején, 1825—28. táján született meg a „Deák-kúti vármegye", vármegye formájában alakult autonóm testület, amely a kor szokásainak hódolva, magyar ruházat viselésére, zenére, táncra, nyelvápolásra tette a hangsúlyt. Régen is, napjainkban is innen búcsúztatták az érettségiző diákokat. Ezen a találkozón is mintegy 400-an zarándokoltak ki a Deákkúthoz. Négy kehely nyújtotta a forrás vizét régi hagyomány szerint, s fogadalmat tettek, hogy öt év múlva újra visszatérnek ide. A forrás felett a következő felirat olvasható: „Itt lobogott a Deák-kúti vármegye zászlaja egykor. Szelleme mostan is int: Ifjú szeresd a hazát!" E sorok ihlették meg Szokolay Sándort, a Kossuth-díjas zeneszerzőt, és itt született meg a Scarbantiae dicséretének csodálatos dallama. Evangélikus Élet, 1977. június 26. XLII. évf. 26. sz.
