Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
XV. Keresztyén hazaszeretet.
Ifjak s ifjú nők, virágozzatok, Az Úr Jézusnak illatozzatok. Kelyheteket: a szívet égre tárva — Úrnak tetsző a tiszta szív imája. Hungária. Oh hála, hála! Újra éledek, Megtart a tiszta Évangyéliom. Élni fogok, gyermekem, értetek. Irtván azt, a mi bűn, gaz, a mi gyom. Karom erős, szívem, lelkem megedzett, Örökre élsz, az ég akarja, nemzet! Yakhit eloszlik egy lehelletemtől, Hitetlenség elvész erős hitemtől. Boldog leszek igazán, végtelen, Fogadd hálámat, édes Istenem ! Jó barát. Dicsőség a nagy Isten nagy nevének! Széchenyi jósigéi bételének: „Nem volt, hanem lesz!“ Zúgja Ádria, Kárpátok zengjétek: Él Hungária. Ahhoz, ki téged oltalmába tart, Szállj himnusz: „Isten áldd meg a magyart!“ Sántha Károly. A beszögezett ablak. Édes hazám, édes anyám, De sok sebből vérzel! Oh’ hogy is tudsz megküzdeni Annyi szenvedéssel! Mégis az a legfájóbb, hogy Fiaid elhagynak . . . Egyre több a laktalan ház ... Beszögezett ablak! Mennyi, mennyi üres hajlék, Világtalan kunyhó! Nem nézhet be a kelő nap, Nem nézhet a hunyó. Nem mosolyg rá a muskátli,. A ki arra ballag . . . De szívtépő is oh az a Beszögezett ablak ! Világtalan üres hajlék Be nagyon is árva! Füsti fecske se rak fészket Eresze aljára. Nem füstölög a kéménye Hívón az utasnak . . . Tova űzi az a sötét, Beszögezett ablak!
