Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
XIII. Halál és örökélet.
357 Nem vádolta belső bírája, Nem rettentő a sír homálya; A lányka alszik. A lányka alszik; béke s csend honol A sír sötét ölén, A mi szemünkből gyakran köny omol S megcsal a szép remény; Dühönghet már a sors haragja, Öt a sír védőn eltakarja! A lányka alszik. A lányka alszik; a sír éjjele Szétoszlik egykoron,“ Majd jön a feltámadás reggele S életre kél porom; Kedves halottatok feltámad, Enyhüljön hát a gyász és bánat; A lányka alszik. A lányka alszik; Atyánk, Istenünk, Ki küldted e csapást, A bús szülőknek, — hőn esedezünk, Te nyújts vigasztalást, Hogy ajkuk megnyugvással vallja: „Legyen meg az Űr akaratja!“ A lányka alszik. A lányka alszik: immár búcsúzunk, Kis lány, Isten veled! Lelkének adj, megváltó Jézusunk, A mennyekben helyet! Sírhalmán virág illatozzon, A szellő itt halkan susogjon! A lányka alszik. *5? Nagy Lajos. Egy gyermek sírján. Ne sírjatok! Hisz nincsen temetés ma, Csak rózsahullás, virághervadás. Hulló virágra letörött bimbóra Borúi ma néma, szemfedő palást.
