Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
II. Ünnepnapok - b) Karácsony.
20 Hamvadó örömök hamvadó visszfénye, Miért világítasz múltam emlékére? Könnyet, forró könnyet érzek szemeimben, Anyám, hogy letöröld, édes anyám, hol vagy ? I Miért nem ölelsz meg, kedves kis hugocskám, Enyhítő szavaid miért nem vigasztalnak ?! Barátim, miért nem fogjátok kezemet, Hogy ne fázzam, oh hogy érezzék meleget?! Zúg a szél . . . hadd zúgjon, itt ülünk mi vígan, Nyugalmas szobában meleg tűzhely körül. Beszélünk, dalt mondunk, emlékszünk, remélünk, Lelkünk felmelegszik, és szívünk úgy örül, Megmozdul a hű eb ajtónknak küszöbén, Mintha örömünkön örvendene szegény. „Ülj mellém, hugocskám!” „oh bátyám, ne menj még, Ne tedd el még széked a kandalló mellől, Beszélni akarok sokat, igen sokat Ragyogó álmokról, boldog szerelemről. Oh de nézd, jó anyánk elaludt karszékén, Tán fölébred szavunk hangosabb beszédén.“ „Nem alszom gyermekim . . . szelíd álmok helyett Szememen az öröm könnyei remegnek.“ „Ha te sírsz jó anyánk, akkor mi is sírunk, Mert a könnyek nem jót, rosszakat jelentnek.“ „Csakhogy együtt vagytok, többre vágyam nincsen: A szegény árvákat megáldja az Isten.“ De hova tévedtem ? . . . oh hova tévedtél, Mily boldog vidékre, nem felejtő lélek? Inkább imádj Istent, hogy legyen kegyelmes, És vegye el tőled e fájó emléket; És ha ár kell érte: adj reményt, vágyakat, Mindent, mi e múltból még talán fenmaradt. Sírját nem láthattam az édes szülőnek, Jó testvéreimnek alig hallom hírét; Talán kis házunk is eddig összeomlott, S a hű eb sem őrzi többé már küszöbét, Barátim szenvednek idegen földeken. Élsz-e vagy meghaltál, szerelmes kedvesem ?
