Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.

ELŐSZÓ.

Még az 1889. évben „A magyar protestáns vallásos költészet“ czímű dolgozatomban panaszoltam fel, hogy tehetségesebb költőink ezt az áldott munkamezőt elhanyagolják. Azóta örvendetes haladást tapasztalhatunk e téren is. A régi jelesek nyomain járva, az ifjabb költő nemzedék több tagja is értékes költeményekkel gazdagította immár protestáns vallásos irodalmunkat. S tizenhét év múlva éppen nekem jutott a szerencse, hogy a Luther-társaság megbízásából újabb vallásos lyránk termékeit e gyűjteményben bemutathatom.

Magyar protestáns vallásos költészetünk nem áll ugyan azon a magaslaton, mint az angoloké, svédeké vagy németeké. Gerolc költeményeinek értékes köteteivel — hogy csak ez egyet említsem — sem evangeliomi hiterő, sem költői szépség, sem gazdagság és termékenység dolgában nem versenyezhet magyar vallásos irodalmunk. De egy Tompa, Arany, Székács, Györy Vilmos, Szász Károly és Lévay József mellett Csengey Gusztáv, Fejes István, Torkos László, Vargha Gyula, Sántha Károly, Szabolcska Mihály, Hegedűs István, ifjabb és legifjabb Szász Károly, Kozma Andor, Albert József, Lampérth Géza, Porkoláb Gyula stb. nekünk is igaz büszkeségeink immár, mint hivatott költők, kik nem egy igaz gyöngygyei ajándékozták meg egyházunkat.

S a vezérek mellett a minorum gentium sorából is többen

I*