Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
IV. Jézus. - c) Szenvedése és megdicsőülése.
146 . Érintsd a szívnek vérező sebét, Érintsd a szemnek sűrű hályogát; Oszlasd el a szív kínzó kételyét/ Add át ő néki a hit zálogát; Oh, lásd meg a vergődő lelkeket, Örök irgalmad szánja, mentse meg, Bilincsük törd szét! Halld meg szent imám S a régi hitnek üdve száll reám. Hegedűs István. Az Úr Jézus Oh koporsó ! Oh bűn halála, Hol van fulánkod s hatalmad ? A“nagy Istennek légyen hála, Ki nekünk ád diadalmat, Oh diadalmat, azt adott — Az Úr Jézus föltámadott! Rothadandó test, szállj a sírba, Föltárnád majd rothadatlan; S kik bujdosunk e földön sírva, Örömünk lesz mondhatatlan. Meglátjuk kedvesinket ott — Az Ür Jézus föltámadott! Oh gyászoló, oh özvegy, árva,. Ki könynyel sózod kenyered : Nézz föl gondviselő Atyádra, Ő véd, vígasztal és szeret. Csak alszik a kedves halott — Az Úr Jézus föltámadott! feltámadott. Nincsen halál! fák és virágok Újulnak a tavasz jöttén; Kihajt a fű, hol búsan állok, A sír bemohosult gyöpjén, S iszsza az égi harmatot —- Az Úr Jézus föltámadott! Oh forrjunk szeretetben össze, A míg az úton itt vagyunk; Bár eljön is az élet ősze, S mint falevél, elhervadunk: Örök tavaszunk lesz amott — Az Úr Jézus föltámadott!] Oh koporsó! Oh bűn halála, Hol van fulánkod s hatalmad ? A nagy Istennek legyen hála, Ki nekünk ád diadalmat. Oh diadalmat, azt adott — Az Úr Jézus föltámadott! Sántha Károly. A mennybemenetel. Mesés idők, csodás napok, Eltűntetek, — elszálltatok! De fényetek itten maradt, Győzelmet rajt’ éj nem [arat. A fény ragyog, él az eszme, Szállva szárnyal messze, mesz[sze, Észak és Dél, Nyűgöt, Kelet — Üdvözítőm — áldja neved; Ajkon ima s hozsánna kel S te hozzád száll az égre fel!
