Payr Sándor ford., Kovács Sándor szerk.: Két emlék a reformáció korából. Budapest 1939. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 23.)

A Wittenbergi Fülemile, Szaksz Jánosnak, a nürnbergi híres vargának és mesterdalnoknak verse.

Búcsúnak is ők örülnek, Ereklyékkel vásárt űznek; Bűnbocsátó cédulákkal, Templomba tett ládikákkal Szívják, fejik a nyáj tejit.. . A nép gondját így viselik. És amennyi barát koldul, Bizony ez már sok a jóbul. Az Antal pap, a Bálint pap, Bár sokszor jő, csak megint kap, Mert sok csudatörténetet Tudnak, mi itt-ott megesett; S asszonyt, férfit okkal-móddal Megkennek egy szamárfoggal. Máson máskép vágnak eret: Egyleti tag lesz és — fizet. S most jönnek a rómaiak, Ez a tisztes, derék csapat! Egész láda cédulát hord S zászló alatt üt itt sátort. Veres kereszt a címtábla S megkezdődik a szent lárma:

8

) „Asszony, férfi csak izibe, Ki-ki pénzzel jöjjön ide! Nincsen többé purgatórjom, Ki-ki nálam vásároljon! Mihelyt a pénz ide csörren, A lélek már égbe röppen!" Kit nem igaz jószág terhel, Így könnyebbül olcsó szerrel; És a búcsú-levelekkel Jó vásár van, minden elkel. Ily nagy ím a vállalkozás, De uraim, ez már — nyúzás. 8

) A bűnbocsátó cédulákkal való kereskedésnek szokott vásári jelenete, amint azt Tetzel is űzte.