Payr Sándor ford., Kovács Sándor szerk.: Két emlék a reformáció korából. Budapest 1939. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 23.)
A Wittenbergi Fülemile, Szaksz Jánosnak, a nürnbergi híres vargának és mesterdalnoknak verse.
Mitegy háló avagy örvény, Krisztus nyáját körülfogja, S nem könnyűség bíz a dolga. Ki évenként gyónni nem jön, Arra átok vár és börtön. Átok tiltja meg a kelyhet, Melylyel a nép nem is élhet. Minden évben negyven napra Átokkal van a böjt szabva. Van még aztán száz terminus, Mikor szintén tilos a hús. Sok az ünnep és sok napon Tilos minden lakodalom. Komaságba, rokonságba Házasodni ki van zárva. A barát meg és aki pap Feleséget éppen nem kap; Ámde ágyast, no azt tarthat. . Féljen is ám a leányhad! így Istennek ellenére Van a pápa sok törvénye S a lelkeket maga hajtja Nyakra-főre kárhozatba, Mindezt már megjósolta Pál 8 ) Levelében, ahol ez áll: ,,A szent lélek nyilván mondj: Hogy az utolsó napokba Sokan elhagyják a hitet, Kiket sátán elszédített; S házasságra, eledelre, Melyért hálát adni kellne, Mert a jó Istentől vannak, Rá vetik a nagy tilalmat." Én azt hiszem, e dologról Nyíltan szól itt az apostol. ) I. Timoth. 4. r. 1—4. v.
