Payr Sándor: A pietismus paedagogikája. Spener, Francke és a magyar pietista nevelők. Pozsony 1908. (Különlenyomat a Theologiai Szaklap 1907. és 1908. évfolyamából)
ELSŐ RÉSZ. A pietismus lényege és nevelési irányának alapvetői. - I. A pietismus lényege és neveléstörténeti jelentősége
menschliche Arme, sondern setze mein Vertrauen darauf, dass hin und wieder gottselige Prediger und Politici, jeder seines Ortes, allgemach eine ecclesiolam in ecclesia, jedoch ohne eine Trennung sammeln und dieselbe in den Stand bringen werden, dass man rechte Kernchristen an ihnen habe; da nicht fehlen wird, dass nicht solche mit ihrem Exempel ein treffliches fermentum sein werden den übrigen Teig auch in einen Jast zu bringen." (Riggenbach i. h. 680. 1). És a felnőtteknek ezt a példaadó, önkénytes iskoláját mondták a pietismus ellenségei titkos konventikulumoknak, separatismusnak és szerzetesi világgyülöletre vezető eltévedéseknek. Holott ennek is volt analogonja a reformáció korában. Luther a schmalkaldi cikkekben a szentirás ismeretének, „etiam per mutuum colloquium et consolationem fratrum" terjesztését is ajánlja. A felnőttek tanításával egy időben és fokozottabb mértékben kezdte meg a pietismus a nevelési reformot, az ifjúság körében is, itt is mindig Luther eszméit követve és valósítva. A népnevelést igazán általánossá, amint Luther akarta, a pietismus tette. Felszedték a koldusgyermeket is az útszélről. Árvaházi és ingyenes iskolákat nyitottak. Es T. Frigyes Vilmos király az általános tankötelezettsséget épen Poroszországban rendelte el az összes nagyobb államok között legelőször (1736), tehát ott, ahol a nevelés teljesen a hallei pietismus hatása alatt állott. (Lajos anhalti herceg már 1620 körül és Kegyes Ernő góthai herceg már 1642 elrendelte az általános tankötelezettséget). A positiv összefüggést a reformáció és a pietismus között dr. Becker herrnhuti theol. seminar. igazgató épen a népnevelésben látja s szerinte a pietismus célja és lényege szerint nem egyéb, mint komoly törekvés arra, hogy a társadalmat vallás-erkölcsileg reformálja a népnevelés utján. (Christi. Volksunterweisung als Bindeglied zwischen der Reformation und dem Pietismus. Gütersloh 1891). Luther bevitte az anyanyelvet az isteni tiszteletbe, az irodalomba, az iskolába, még az egyetemre is, mert hiszen ő német nyelven is tartott felolvasásokat. Az utódok lanyha őrködése közben ismét a latin hódította vissza uralmát. Mint Bárány Györgyünk felpanaszolja, még a népiskolákban is diák igékkel gyötörték a kis gyermekeket, akik nem tudták a Miatyánkot. Thomasius és Francke tanárok lesznek ismét oly merészek, hogy német nyelven adnak elő és hadat üzennek Latiumnak. Luther az értelmi nevelés fölé helyezte az erkölcsit. A tantárgyak közt is a vallásoktatást tartotta legfontosabbnak, kátét irt, a szorgalmas katekizálást és a szentírás olvasását sürgette. Az utódok a hitviták tüzében ezekről is megfeledkeztek, elégségesnek tartották a polemizáló vagy a szónokias prédikációt. A pietisták adják ismét az ifjúság kezébe a kátét és bibliát. A kon-