Payr Sándor: A pietismus paedagogikája. Spener, Francke és a magyar pietista nevelők. Pozsony 1908. (Különlenyomat a Theologiai Szaklap 1907. és 1908. évfolyamából)

MÁSODIK RÉSZ. A pietismus nevelési rendszere. - IV. A pietismus iskola rendszere

Az egységes rendszer, a szerves összefüggés Franckenak egyéb emberbaráti intézményei között is megvan, de még szembetűnőbben mutatják ezt iskolái és nevelőintézetei. Hasonló, a nevelés minden fokozatára kiterjedő iskolarendszert Francke előtt csak Comeniusnál találunk „Didactica magna" művében. Az a kérdés hogy nem közvetlenül ettől vette-e át Francke a magáét? Találkozási pontokra a két nagy paedagogus között már eddig is többször akadtunk. Itt az ideje, hogy egymáshoz való viszonyukot tisztázzuk. Scherer wormsi iskolai igazgató ujabb neveléstörténeti nagy művében (Die Paedagogik vor Pestalozzi, Leipzig 1897, 304. 1.) párhuzamot vonva a két nagy nevelő között, azt mondja, hogy Francke Comenius nevét sehol sem említi irataiban. Schulze Ottó is Franckes Paedagogik c. tanulmányában {Langensalza, 1898. 7. 1.) a reál tárgyakról szólva úgy nyilatkozik, hogy Francke Comeniustól függetlenül, bizonyos tekintetben a nevelés fejlődési folyamatán kivül jutott saját nézetéhez. Ellenben Richter Károly becses és részletes tanulmányában (i. h. 302. 1.) úgy mellesleg említi, hogy Francke a paedagogium tanítóinak Comenius Orbis pictus művét is ajánlotta tanulmányozásra. Kár, hogy az ide vonatkozó helyet nem idézi. Briese külön művecskét írt „Paed. Verwandtschaft zwischen Comenius und Francke" czímen (Leipzig 1887), de jellemző e német tanférfiura nézve, hogy míg a legnagyobb részletességgel kutatja ki a találkozási pontokat, addig csak egy szóval sem említi, hogy e rokonság egészen esetleges-e vagy pedig Franckenak Comenius műveivel való ismeretségéből ered. Egész művecskéjében sehol sem árulja el — a mi szinte boszantó — hogy volt-e és mi volt a véleménye e paedagogiai rokonság eredetéről? Francke neveléstani műveinek többszöri átolvasása közben sem akadtam reá a Richtertől idézett helyre. De másfelöl semmi okunk sem lehet az ő szavahihetőségét kétségbe vonni. A valószínűség is a mellett szól, hogy a tudós Francke előtt egy európai hírnevű nevelőnek neve és munkássága nem lehetett ismeretlen. Hogy műveiben csak egyszer említi Comenius nevét, ez lehet egészen esetleges dolog. Francke feltételezhette, hogy olvasói ismerik Comenius tanait. Ennek hatása ekkor már Némethonban is több helyen volt észlelhető. Kézi könyveit használták a hersfeldi gymnásiumban már 1649-ben, a danzigi gymnasium 1653. évi tanterve szerint a Vestibulum és Janua, a stargardti és nürnbergi gymnásiumban az Orbis pictus volt kézi könyv (Raumer, Gesch. der Paed. 1847. II. 159.). A gothai jeles iskolában pedig egészen Comenius iránya volt uralkodó. De azért hogy kellőleg méltányolták volna Comeniust, azt még sem mondhatjuk. Elfeledték. Mint Browning mondja iratairól: „Meglepetéssel tapasztaljuk, hogy ennyi bölcseség feküdt 250 év óta a paedagogusok útjában, a nélkül, hogy érte lehajoltak és kincses házukba felvették volna (Bpesti Szemle LXX. 26 1.). Nie-