Payr Sándor: A pietismus paedagogikája. Spener, Francke és a magyar pietista nevelők. Pozsony 1908. (Különlenyomat a Theologiai Szaklap 1907. és 1908. évfolyamából)

ELSŐ RÉSZ. A pietismus lényege és nevelési irányának alapvetői. - II. A pietismus képviselői neveléstörténeti fejlődésükben

pietismus a nevelés történetében Francke által nyerte igazi nagy jelentőségét. Mint nevelőre nagy befolyással volt reá különösen Luther s a XVII. század ama paedagogusai, akiktől Spener is tanult, igy Andreáé, Weigel és Schupp. Hogy mennyit köszönhet Spenernek, a pietismus atyjának, azt eddig is láttuk és nevelési rendszerének tárgyalásánál még jobban meg fogjuk ismerni. Hálásan emlékezik Kortholt kiéli tanárról is. De leginkább érdekelhet bennünket a XVII. század legnagyobb nevelőjéhez, Comeniushoz való viszonya. Erről alább szólunk, hol a két férfiúnak nevelési és iskolai rendszerét összehasonlítjuk. Kétségtelen, hogy Francke, habár Comeniust kevéssé ismerte is és paedagogiai műveiben reá csak egy helyen hivatkozik s habár ennek kézi könyveit tanintézeteiben nem használta is, mégis a góthai iskola és Kegyes Ernő Schulmethodusa által közvetitve Comenius hatása .alatt állott. A francia nevelők közül nagyra becsüli Feneiont, kinek a leánynevelésről szóló műve elé előszót is írt és dicsérettel említi Fleury bíborosnak, XV. Lajos nevelőjének kézikönyveit. (Kurzer und einf. Unterricht. Richter-féle Paed. Bibi. kiadásában 54. és 93. 1.). Végül még csak azt a mesteri rajzot közlöm, melyet Franckeról egyik kiváló utóda és szellemi örököse Frick Ottó árvaházi igazgató (f 1892) festett „Die Franckeschen Stiftungen* c. füzetében (Halle, 1892. 5. s köv. 1.). „Francke személyisége — úgymond — amaz igazán kiváló jellemek közé tartozik, amelyek annál jobban vonzanak, minél tovább foglalkozunk velük, mivel mindig más oldalról leplezik le magukat, és látszólagos merev ellentéteiknek csudálatos találkozásában mindig ujabb problémát adnak elénk s végül mindig sajátszerűebben és egyúttal mégis mindig egyetemlegesebben mutatkoznak be előttünk. Majdnem mysticus mélyérzelműség s e mellett szokatlan éleselműség és okosság ; tettetés nélkül való alázatosság és természetes igénytelenség s e mellett mégis erejének teljes tudata, melyet a messzebb állók kevélységre is magyarázhattak; majdnem túláradó idealismus s e mellett a gyakorlati dolgokban való legnagyobb józanság; örökös szövögetése a legmagasabb röptű és látszólag kivihetetlen terveknek s e mellett mégis a mindennapiság legkisebb dolgairól való megható gondoskodás; kiváló nyájasság és közlékeny szívesség, mely úgy az előkelők, mint a szegények szivét is azonnal megnyerte s e mellett sokszor mégis nagy kíméletlenség és érdesség; a legnagyobb passivitás embere, amint maga szokta mondani, aki csendesen ült s egy lépéssel se haladt tovább, mint a meddig Isten ujját látta maga előtt s e mellett a legnagyobb határozottság, erély és tetterő; szigorú aszkéta, majdnem világkerülő, midőn — mint másoktól is elvárta — naponként több órát töltött imádkozásba elmerülve és a társaságra nézve elveszettnek látszott s e mellett mégis ott volt mindig az emberekkel való legszélesebb körű érintkezésnek gyújtó pontján az ő gazdag ember- és világ-