Payr Sándor: A pietismus paedagogikája. Spener, Francke és a magyar pietista nevelők. Pozsony 1908. (Különlenyomat a Theologiai Szaklap 1907. és 1908. évfolyamából)
ELSŐ RÉSZ. A pietismus lényege és nevelési irányának alapvetői. - II. A pietismus képviselői neveléstörténeti fejlődésükben
oly szamár türelme ! (Schmid. Paed. Encykl. Palmer cikke: Pietismus VI. 79). A szerzett épület szük lett. Az árvák is, a Franckehoz adott egyéb tanulók is egyre szaporodtak. 1697-ben még egy szomszéd házat s 1698. megvette Francke a közel fekvő vendéglőt is a gazdasági épületekkel s az előtte fekvő szabad térrel együtt. Neubauert kiküldte Hollandiába, hol már régebb idő óta voltak a beghinek és a közös élet testvérei által kezdeményezett hasonló jótékony intézetek, ezek tanulmányozása s egyszersmind segély gyűjtés végett. A szükséges Összeg távolról sem volt együtt, de ekkor már 100 árva követelt helyet. Francke a szükséget nézte, nem a készletet. Isten nevében bele kezdett egy nagyszabású, merész, új építkezésbe a vendéglő előtti téren 1698. július havában. Ellenségei gúnyolták az oktalan pietistát, barátai féltették. Bár lassan, sok nehézséggel, majdnem csudásan, de 1701-re mégis elkészült az a hatalmas épület, mely két századnak viharai után is áll, mint beszélő kő, ma is törzse és ősi büszkesége az egész kis várossá kibővült Francke-féle árvaháznak. A megvett vendéglő az arany sashoz volt címezve. Francke is égfelé repülő sasokat ábrázoltatott az épület homlokzatára. De a korcsmacégér helyett más lett a felirat: ,,Akik. az Urban bíznak, azoknak erejük megújul és szárnyokkal magasságra repülnek mint a saskeselyük ; futnak és nem fáradnak el, járnak és nem lankadnak meg." (Ézs. 40, fll ). Az árvaházzal kapcsolatban egyéb emberbaráti és közművelődési intézményei is voltak Franckenek. Rendezte a szegényügyet A helybeli szegények és idegen koldusok, égettek, vándorlegények, exulansok s más e félék segélyezése egész rendszeresen történt. Szabályzatot készített, melyet a fejedelem 1697. megerősített, s melynek alapján rendezte Halle a maga szegényügyét 1707. Naponként kétszer volt e gyülevész népség számára hivatalos óra d. e. 11. és d. u. 5 órakor. Először is a kateeheta egy órányi tanítását kellett meghallgatniuk, ami közben bizonyítványaikat elszedték és átnézték. Azután következett a segélyosztás kinek-kinek érdeme szerint. Orvost, borbélyt is hívtak, gyógyszert is adtak, ha szükség volt reá. A dologkerülőket elkergették. A segélyzettek nevét, hazáját, baját és a segély nagyságát és módját dátum szerint naplóba jegyezték. Istennek tetsző dolog, igazi socialpaedagogia volt ez és bölcsen végezték. Az utak és módok, amelyeken ez intézmény jövedelmét Francke előteremtette igen nagy találékonyságra és bámulatos gyakorlati érzékre vall. Már 1698. óta külön gyógyszertárt is rendezett be, melyet különösen Richter Frigyes, az énekiró orvos és árvaházi inspector tett hírnevessé keresett gyógyszereivel. Az intézeti személyzet és növendékek számára külön kórház is szükségessé vált, mely előbb bérelt helyiségben, 1708 óta azonban az intézet külön épületében volt elhelyezve. Ha a hely megengedte, külső betegeket is vettek
