Payr Sándor: A pietismus paedagogikája. Spener, Francke és a magyar pietista nevelők. Pozsony 1908. (Különlenyomat a Theologiai Szaklap 1907. és 1908. évfolyamából)

ELSŐ RÉSZ. A pietismus lényege és nevelési irányának alapvetői. - II. A pietismus képviselői neveléstörténeti fejlődésükben

jak, ki kénytelen bibliai felolvasásait beszüntetni. Sőt hivatalos vizsgálatot is indítanak ellene. A dolog annál inkább elmérgesedett, minthogy Francke a szabadon gondolkodó és gúnyolódó Thomasius jogtudóst kérte fel védőül. Francket is híveivel együtt pietistáknak gúnyolták, miként Spenert már Frankfurtban. Kapóra jött Franckenak, hogy az erfurtiak, kik előtt nem régiben mint vendég prédikált, Spener és Breithaupt erfurti esperes ajánlatára 1690 diakónusnak hivtak. Szegényes segédlelkészi állás volt ez, de érthető, hogy Francke elfogadta. Ellenségeinek keze ide is elért. Rossz hirét költötték. A lelkészek féltek tőle leginkább. Ő azonban egészen Spener erélyével kezdte meg a munkát, prédikált, katekizált. Tanítványai Lipcséből ide is eljöttek utána. Ellenségeit főként ez bántotta. Bevádolták mint békezavarót a mainzi választó fejedelemnél, ki a legsúlyosabb büntetéssel, hivatalvesztéssel sújtotta. Két napi határidő alatt kellett a várost elhagynia. Breithaupt se tudta megmenteni. Kezébe vette a vándorbotot s ekkor irta szép egyházi énekét: Gott Lob, ein Schritt zur Ewigkeit! Gotha felé vette útját, a családi fészekben keresett menedéket. A világ üldözte mindenütt. De volt egy jó barátja, Spener, ki vele érzett. Hiszen majdnem egyforma volt a sorsuk. Őt se sokkal különben küldték el nem régiben Drezdából. De ez már biztos fedél alatt volt Berlinben. Ide hivta magához Francket. Ő adott szállást a száműzött bajtársnak. Hét hétig laktak ismét együtt ós Spenernek volt gondja reá, hogy megfelelő állást szerezzen barátjának. Nem is sokáig kellett várniok. A Halle melletti Glaucha községbe rendes lelkészi állásra Spener juttatta be Francket, aki ezt a helyet azután világtörténeti nevezetességre emelte. 1692. jan. 7-én érkezett ide, hol tanár is volt egyszersmind. Halléban ugyanis az uj egyetem most volt keletkezőben. Thomasius már 1690 óta tanított itt a nemesi akadémiában (Ritterakademie). Francket Spener és a fejedelem a létesítendő theol. fakultás tanárául szemelte ki, azért ez is mint a keleti nyelvek tanára az Erfurtból ide hivott Breithaupttal már 1692-ben, tehát az egyetem megnyitása előtt megkezdték működését. (Az egyetem keletkezési történetét lásd alább). Francke mint lelkész és tanár egyiránt szivén hordta a népiskolának és az egyetemnek gondját. Legelsőben a koldus gyermekeket szánta meg. Csütörtökön szoktak a kéregetők, öregek és kicsinyek összegyülekezni a paplak előtt. Francke nemcsak kenyeret adott nekik, hanem begyüjtve ez elzüllött népet a pap lakba, intette, vigasztalta is őket hetenként, a fiatalabbakat pedig Luther kátéjából kérdezgette. Ez volt első reformja: a testi segélynyújtást szellemivel kötötte össze. Keserű dolgokat tapasztalt. Hogy e tudomány nélkül való, veszendő népet megmentse, alaposabb segítségre gondolt. Perselyt hordoztatott körül a gyülekezet és a tanú-