Payr Sándor: A pietismus paedagogikája. Spener, Francke és a magyar pietista nevelők. Pozsony 1908. (Különlenyomat a Theologiai Szaklap 1907. és 1908. évfolyamából)
ELSŐ RÉSZ. A pietismus lényege és nevelési irányának alapvetői. - II. A pietismus képviselői neveléstörténeti fejlődésükben
ben az irás alapján Lutherre és más tekintélyes theologusokra hivatkozva írja le a nem lelkész nagykorú hiveknek egyetemes papi hivatását, ebből folyó jogait és kötelességeit. A világi elemnek, különösen a harmadik rendnek az egyházi jogokból való kizárását Spener későbbi műveiben is rosszalja. Ő nem helyesli, hogy a Formula Concordiae, mint symbolicus könyv, a harmadik rend megkérdezése nélkül adatott ki (Theol. Bedenken I. 262.). Kifogásolja, hogy e rend a consistoriumokban nincs képviselve (U. o. IV 279); valamint azt is, hogy az egyházi fegyelmet csupán a patronusokból és papokból álló consistorium, vagy épen a lelkész maga gyakorolja a nép részvéte nélkül. Ismételten is hangsúlyozza, hogy a lutheri evang. egyház a világi presbytereket nem nélkülözheti. S ha a létező viszonyok közt azt kérdezték tőle: de hát honnan vesz ilyeneket? Spener válasza ez volt: „Ich achte, dass der Prediger sie sich selbst formieren könne." (U. o. IV. 310.). íme erre valók voltak a collegia pietatis. A tanítás és egyházkormányzás mellett az egyházi fegyelem dolgát is igen komolyan vette. Nem helyeselte, hogy Frankfurtban az erkölcsi bíráskodást a városi tanács gyakorolja, mely az elitélteket csupán megintés és dorgálás végett utasította a lelkészekhez. A lelkészek csak mint vádlók és feljelentők szerepelhettek a tanács előtt. Spener élt is a jogával elégszer, bár az egyház számára más, fontosabb szerepet követelt. Hogy terveit és megkezdett munkáját szélesebb körben is megismertesse, kiadta 1675-ben „Pia desideria 11 című híres művét. Ez a pietismus programmbeszéde. Eredetileg Arnd postilláihoz írt előszó volt, de azután külön kiadásban is megjelent. Feltárja az egyház sebeit, azután hat javaslatban orvosszereket ajánl. Valamennyit nem vehetjük itt sorra, csupán az ötödiket emeljük ki, mely közvetlenül paedagogiai tárgyra és pedig a theol. stúdium reorganisatiójára vonatkozik. Azt óhajtja ugyanis Spener, hogy a theologus ifjak ne csak a szorgalmas tanulásra, hanem az istenfélő életre és a gyakorlati lelkészkedésre nézve is gondos útmutatást nyerjenek. Spener eleitől fogva szívén hordozta a lelkésznevelés ügyét. Majdnem állandóan voltak házában és asztala körül theol. ifjak és candidatusok. Vizsgálataikat figyelemmel kiséri. Az egyetemeken a theol. tanulmányra vonatkozó észrevételeket, javaslatokat tesz. Legfontosabb idevágó dolgozata: De impedimentis studii theologici 1690. Ez is előszó volt eredetileg Tabulae hodosophicae Dannhaueri c. (D. dogmatikájának táblázatos kivonata) művéhez. Egyéb tárgyak mellett különösen az írásmagyarázati theologiát ajánlja igen melegen 1 ). És a magvetésre áldás szállott. Kegyes óhajtásait 1675. még Jeremiás siralmával bocsátotta világgá: Öh ha valaki az én feje* *) Közölve: Bibl. ; theol. Klassiker 21. köt. Speners Hauptschrifteo, Gotha 1889. 184 231. 1. ' 0 f
