Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

I. Rábaközi egyházközségeink az alapvetés és első virágzás korában. 1535—1643.

Már maga az a körülmény, hogy Telekesi Török, kinek Egyeden volt a kastélya, nem a saját falvaiban, hanem ide kívánkozott megpihenni, arra mutat, hogy Vadosfának akkor valami oly kincse és kiváltsága lehetett, amelylyel egyéb helységek e vidéken nem rendelkeztek. És úgy is volt. Vadosfának a Rábaközben egyedül volt akkor evangélikus temploma és szabad vallásgyakorlata. Telekesi Török több templomot építtetett, de őt, a gazdag magyar nemest, mivel kuruc volt és protestáns, valamennyiből kitúrták. Vadosfától kellett szállást kérnie és itt szívesen is adtak neki. Vadosfát az 1681. évi soproni országgyűlés tette meg artikulárís gyülekezetnek s ez a kiváltságos helyzete kerek száz esztendeig, II. Józsefnek türelmi rendeletéig tartott! mely után már egyéb rábaközi gyülekezetek is feltámadtak hamvaikból. Ez a száz esztendő (1681— 1781.) ád Vadosfának kiváló egyháztörténeti jelentőséget De hogy itteni központi szerepét megérthessük, vissza kell tekintenünk Vadosfának és a Rábaköznek korábbi történetére is. I. Rábaközi egyházközségeink az alapvetés és első virágzás korában. 1535—J643. Rábaköz termékeny rónáin a reformáció első központjait a Nádasdyak és Ostffyak ősi birtokain kell keresnünk. Nádasdy Tamás már 1534-ben fogadta udvarába Erdősit és 1535-ben Dévait. És Ostffy Jakab sopronmegyei alispán (1563 — 79.) is, valamint elődje Kisfaludy Pál (1552— 63.) szintén evangélikusok voltak. Nádasdy birtoka volt itt Vadosfához legközelebb, K