Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

III. Vadosfa mint artikuláris egyházközség 1681—1781.

III. Vadosfa mint artikulárís egyházközség 1681—1781. A bujdosó kurucok nagy száma és Thökölynek fegyverei kényszerítették rá I. Lipót királyt, hogy az alkotmányosság útjára visszatérjen és országgyűlést hívjon össze Sopronba 168Í-ben. Jellemző dolog, hogy ezt is, mint Bocskay idejében a bécsi békekötést, a klérus ellenezte legjobban, mely a zavarosban oly szépen halászott. Széchenyi György győri püspök azt monda, hogy míg egy plébánus él Magyarországon, soha gyűlést nem admittál S a soproni Szent Mihály-templomban egy jezsuita prédikálta: «Sokat beszélnek az országgyűlésről, de én a nyakamat teszem rá, hogy nem lesz meg.» íme ilyen volt az ő hírhedt hazafiságuk. Es bizony mégis meglett a gyűlés. Sopronban kellett a felette nehéz vallási kérdést is megoldani. A protestánsok nyolc hosszú panaszlevélben sorolták fel sérelmeiket. Köztük volt Ostffy várának a lerombolása is. És hosszú, nehéz harc után itt hozták meg azt a törvényt, mely az eddigi kevésbbé népes filiát, Vadosfát artikulárís hellyé emelte. Rajta kívül csak egy volt még ilyen a megyében: Nemeskér. Artikulárís hely annyit jelent, hogy az ilyen gyülekezet név szerint volt az 1681. évi törvénynek 26 artikulusába beiktatva s mint ilyen nyert szabad vallásgyakorlatot. Feltűnő lehet, hogy itt a Rábaközben éppen a kisebb Vadosfát választották ki ilyen helyül. Maguk az evangélikusok alig kívánták ezt így. Voltak itt nagyobb helyek kész templommal, melyek inkább tarthattak volna reá igényt.