Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

II. Vadosfa és a Rábaköz az üldöztetések próbatüzében. 1643—1681.

Hasonló dolgok történtek másutt is. Nem lehet csodálni, hogy ennyire elkeseredett a nép. Legszentebb jogát, vallásszabadságát tiporták lábbal s egyházának drága áron szerzett javaiból űzték ki erőszakkal. Teljesen azonban ekkor sem szünetelt az evang. vallásgyakorlat itt a Rábaközben sem. Miként a Felvidéken a hegyek közt, erdőkben és barlangokban prédikáltak a lelkészek, úgy itt is, a plébánusok vallomása szerint, «alattomban, paraszt ruhában föl s alá járnak a falukban s exerceálják titkon tisztüket.» Az ellenség természetesen hajtóvadászatot indított ellenük, de így sem lehetett őket elriasztani. így volt ekkor is titokban lelkész vagy tanító Soboron Telekesi Török Pál jószágában, Kereszturott, Zsebeházán, Vásárosfaluban. Vadosfán Szabó Márton házában lakott titkon egy lelkész s itt tartózkodott Szántó András, ez a rábaközi, talán éppen vadosfai születésű jeles tanító is, ki később Győrött s majd Eperjesen lett a kollégium híres tanára. Ezen a vidéken kellett lenni Aáchs Mihálynak, a volt farádi papnak is, aki utóbb Thököly kurucainak lesz a tábori papja s mint ilyen Sopronban a jezsuiták elűzetése után, magyar beszédet mondott Szent György templomában. Beleden, mondják, mihelyt a németek elmentek, két prédikátor is volt: Bárány György és Horváth György s ezt a lelkészek leveleivel is tudják igazolni. Ez a szeniczei Bárány György Nyitramegyéből ide költözött nemesi családból származott. Hasonló nevű fia itt Beleden született 1680 körül. Nagy nélkülözések közt végezte iskoláit s majd a hallei egyetemről hazajővén, mint magyar Francke a tolna-baranyai esperességnek lesz a megalapítója. íme a buj-