Payr Sándor: Cordatus Konrád budai pap, Luther jó barátja. Budapest 1928. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 5.)
II. Cordatus Budán 1512 óta. A budai tanács német tanítókat választ már Cordatus előtt és az evangélikus Speratus Pált lelkészül hívja 1521. Cordatus budai jó sorsával dicsekszik.
azonfelül Bán László jól tudják, hol van az a beszéd". 1 ) Speratus 1523-ban már Wittenbergben Luther házának volt vendége, akit a reformátor különösen mint jeles énekírót becsült nagyra. Az énekköltésben Speratus megelőzte Luthert. A bécsi bolond theológusokon mult az is, hogy Speratus az olmüci és nem a budai börtönben írta első szép énekét: „Eljött hozzánk az üdvösség". Mert Budán neki is az lett volna a sorsa, ami Cordatusé volt, a börtön. Speratus példájából látjuk tehát, hogy Buda városa már 1521-ben evang. szellemű prédikátorokat keresett. Hogy Cordatus is mint tanár vagy pap Budán volt hivatalos állásban, az kétségtelen. Posztillájában ő maga mondja: „Kétszáz magyar forintom s enni és inni valóm, miként egy nagy úrnak s ehhez még vigasságteli házban volt az ellátásom Magyarországban Budán és nagyobb tiszteletben részesültem, minthogy azt elmondani illő volna." 3 ) Ezek a szavak, azt hiszem, Pokoly Józsefet is meggyőzik és többé nem vonja kétségbe Cordatus budai papságát. Fentebbi szavai hosszabb budai tartózkodásra mutatnak. Rómából visszatérve Budán lehetett Cordatusnak az első állomása, mert más helyet nem említ. És valószínűleg bécsi humanisták ajánlották Budára, akik a magyarokkal is élénk összeköttetésben állottak. Budán elég sok tanári és papi állás volt ahhoz, hogy Cordatusnak is helye kerüljön. Luther tanaival 1517 után itt Budán kellett megismerkednie, mert Németországban eddig még nem járt. Luther iratai s talán Grynaeus és Vinsheim nyerték meg őt a reformáció számára. Valószínűleg 1521-ben kellett Budáról távoznia, mikor Verbőczy Wormsba indult s oly hevesen izgatott a lutheránusok ellen. 1521-ben hívták a budaiak Speratus Pált Bécsből. Talán éppen az eltávozott Cordatus helyére. Wrampelmeyer szerint Cordatus már ekkor is fogságot szenvedett, de elbocsátották. És Melanchthon is 1540, erről az első fogságáról írhatja: börtönbe zárták, de mivel ártatlansága mindenki előtt ismeretes volt, szabadon bocsátották. 15 ) ') Tschakkert i. m. 12. 1. Sinay M. A magyar ref. tört. Debrecen 1911. 42. és 152. 1. a ) „200 Ungarischen Gulden, essen, trinken, wie ein grosser Herr und dazu ein lustige Behausung hab ich in Hungern gehabt zu Offen und grössere Ehr, denn mir wohl anstände zu sagen." Deutsche Postille I. 304 és II. 352. Közli Wrampelmeyer i. m. 14. 1. 3 ) Enders, Luthers Briefwechsel XIII. 189.
