Payr Sándor: Cordatus Konrád budai pap, Luther jó barátja. Budapest 1928. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 5.)

IV. Cordatus Luther házában Wittenbergben 1524—25. Könyveket küld Magyarországba. A könyvhozó szolgát Budán megégetik.

Burgio pápai követ panaszára, ki a prédikátor eltávolítását követelte, II. Lajos és a királyné kijelentette, hogy ők ugyan a beszédben semmit sem hallottak, ami az igaz hitnek sérelmére volna, de megígérték mégis, hogy vizsgálatot indítanak s ha kiderül, hogy a prédikátor eretnek tanokat vall, akkor megbüntetik. Szálkai László prímást bízták meg a vizsgálattal, aki mint láttuk, Speratus Páltól is elvette Olmücben a bécsi prédikációjának kéziratát. Mária királyné azonban (Burgio nuncius levele szerint) magánkörben kijelentette, hogy ö a papját, ha az országtanács száműzné is, el nem bocsátja. Szálkai főként a királynéra, való tekintettel halogatta a vizsgálatot, de a pápai követ sürgette. S midőn a magyar urak a várakozást megunva, már azzal is fenyegetődztek, hogy ő felségeik jelenlétében is felkoncolják azt, aki a szent szék ellen szólani mer: ekkor a királyné is megijedt és elbocsátotta a papot. Nem tehetett másként, mert már a budai országgyűlés 1523. évi 54. törvénycikke is elrendelte, hogy a király a lutheránusokat és azok pártfogóit mint nyilvános eretnekeket és szűz Mária ellenségeit fejvétellel és jószágvesztéssel büntesse. Nehéz volna itt Cordatus helyébe más ismeretlen papot állítani, akihez a királyné ily nehéz helyzetben ennyire ragaszkodott volna. Míg Cordatusról tudjuk, hogy őt Mária (Luther levele szerint) később is hívta vissza magához. Pokoly ellenvetései közül az is, melyet Burgio követ lengyelországi útjának az idejéből merít, a mi érveinkkel szemben nem eléggé erős, mert a pápai követ hónapok múlva könnyen tévedhetett az-időpontra nézve. IV. Cordatus Luther házában Wittenbergben 1524—25. Könyveket küld Magyarországba. A könyvhozó szolgát Budán megégetik. Budáról száműzetve Cordatus az 1524. év nyarán, miként annyi más üldözött pályatársa, ő is a reformáció törzsfészkébe, Wittenberg felé sietett. Erősen vonzotta őt Luther szellemi nagysága is, akit szemtől-szembe eddig még nem látott. Legfeljebb a künnjárt budai diákok, Gieba Boldizsár és Uthmann János hoztak néki hírt róla. Ütját Nürnberg felé vette s itt Pirkheimer Vilibald vitéz humanistával, a „Legyalult Eck" írójával is megismerkedett. Wittenbergbe megérkezve a már érettkorú férfiú június 19-én az egyetemre is beiratkozott. (Ez gyakori eset volt.) Szállásra pedig Luther vette magához. Ezzel kezdő-