Payr Sándor: Emlékezés Doktor Lackner Kristófról, Sopron szab. kir. város első nagy polgármesteréről, halálának háromszázados évfordulóján (1571–1631). Sopron 1932.

XIII. Lackner szellemi öröksége. Neve és alapvető jelentősége Sopron kultúrtörténetében

hagynánk, vagy érdemük szerint nem méltányolnánk. Példa rá dr. Lackner Kristóf, akit ma már jeltelen sírjából igyekeztünk életre kelteni, példáját, szellemét a ina igen nehéz viszonyok között élő szülővárosának s első sorban forrón szeretett és ápolt evang. egyházközségének serkentésül és vigasztalásul felidézni a háromszázados évforduló alkalmából. «A lelkes eljár ősei sirlakához — S gyújt régi fénynél uj szövetneket.» (Garay J. Az Árpádok.) Ne csak az új emléktábla hirdesse majd a régi generál isházon, a mai népkonyhán Lackner nevét, emlékét, jóságos arcvonásait, hanem fogadjuk mi is szivünkbe, lelkünkbe, kövessük az ő polgári és keresztyén erényeit, szeressük hazánkat, városunkat, egyházunkat, embertársainkat. Áldozatkészség, munkaszeretet, önzetlenség!, istenfélelem, hazaszeretet legyenek a mi erényeink is, miként voltak Lackneré és a régi soproni polgároké. Legyen a mi életünk szövétnek, mely elég, de Világit, legyen szent tűz, mely melegít, nagy tettekre hevít, legyen vas, mely a {munkában elvásik ugyan, de míg csiszolódik, szép a fénye. És míg a* munka hevében ós nehéz idők szenvedései között hull a verejték, hull a könny, ne feledjük Lackner vallásos lelkének vigasztaló szép jelszavait: Fiat Voluntais Tua, Legyen meg a te akaratod. És városunk három tornyos címere felett is legyen ott mindig Lackner őrkiáltása, a zsoltáríró szava: Turris et fortitudo mea Deus.» Az én tornyom és erősségem az Isten. (61. zsolt. 4. v.) Az igaznak emlékezete áldott.