Payr Sándor: Emlékezés Doktor Lackner Kristófról, Sopron szab. kir. város első nagy polgármesteréről, halálának háromszázados évfordulóján (1571–1631). Sopron 1932.

XI. Lackner emlékezete. Payer, Barth, Fridelius, a hat akadémikus ifjú és Serpilius emlékezése Lacknerról. A Lackner-utca és a készülő új emléktábla

vallásos szép jelmondata: Fiat Voluntas Tua. (Legyen meg a Te akaratod.) Viharos idők borultak ezután Lackner emiékére. Sopron is átélte a «gyaszos evtizedet» (1671—1681). Majd a nevezetes soproni országgyűlés 1681. visszaadja a vallásszabádiságot. Visszakapják a lyeeumot. Mert ezt is elvették, pedig német polgárok a maguk pénzén vették és építették ezt magyar iskolának. 1683 nyarán Thököly Imre seregei jártak Sopronban, de csak két hónapig tartott uralmuk. Szent György templomában ismét evang. lelkész, a poéta tábori lelkész, Aáchs Mihály prédikált. Vájjon ép volt-e még ekkor Lackner síremléke? A dicső II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában Sopron nem követte a fejedelem hivó szavát. Hagyományos királyhűsége és a közeli császári hadsereg nem engedte ezt. A város két ízben is kemény ostrom alatt állott és sokat szenvedett, a kuruc vitézek házaikat felgyújtották, sző leiket kipusztították. E nagy csapás idején volt Sopronnak ismét egy Lacknerra emlékeztető' nagy embere, Dobner Nándor. Az összehasonlítás önként kínálkozott. Dobner is oly sok oldalú tudós, tevékeny alkotó szellem, ügyes 'diplomata, országgyűlési követ, polgármester és egyházát forrón szerető konventelnök. Lacknernak mintegy alteregója, szellemi örököse. Fridelius János, a líceum tudós igazgatója észrevette ezt. Dobnernek ajánlva megíratta akadémikus tanítványaival Lackner életrajzát, hogy ennek tükrében lássa Dobner is a maga képét s a várost hűséges hálára serkentse a két nagy polgármester iránt. Alkalmat adott e mű megjelenésére Lackner polgármesterségének százéves jubileuma. Regensburgban 1714. latin nyelven adták ki a negyedrótű 110 lapra terjedő művet. Az irói: Eisenreich János bécsi és Asbóth Ádám (a nemeskéri lelkész fia) nemes ifjak, a soproniak közül pedig Artner Lipót, Poch János, Pámer Mihály és Dobner Egyed Ábrahám, ez utóbbi a polgármester fia. A mű végére pedig a szintén soproni születésű Serpilius György regensburgi szuperintendens s kiváló író és himnologus írt egy szép latin ódát: Infla, Musa, leves cálamos et succine laudes Lackneri, quantas pagina parva capit. Sopron akkori elöljáróit is mint Lackner szellemi örököseit köszönti Dobnert, Artnert, Priseoiant, Ungert: Per vos Lacknerus vivit, vereque Parentem In Vobis veneror mente labrisque meum.*) *) Fújjad, Múzsa, szelíd nádsippdat és énekeld Lackner dicséretét, amennyi csak kis írólapodra ráfér . . . Általatok él Lackner s bennetek valóban apámat tisztelem elmémmel és ajkammal.