Payr Sándor: Emlékezés Doktor Lackner Kristófról, Sopron szab. kir. város első nagy polgármesteréről, halálának háromszázados évfordulóján (1571–1631). Sopron 1932.

XI. Lackner emlékezete. Payer, Barth, Fridelius, a hat akadémikus ifjú és Serpilius emlékezése Lacknerról. A Lackner-utca és a készülő új emléktábla

iietm; jelentek meg. Talán kéziratban még elő fognak kerülni. Német és latin életrajzát, melyeket Schwanshofer írt, fentebb már említettük. A későbbi életrajzírók ezeket vették alapul. De hát itt Volt a soproniak szeme előtt a Lackner által renovált s képekkel és velős jelímondalokkal díszített városháza és sok más alkotása és hagyománya. A nagy ember emlékét őrizték mind ezek. A régi városház a maga nem mindennapi díszében imíóg három-négy évtized múlva is különösen egy Sopronba jött, világlátott, nagy műveltségű férfiúnak figyelmét vonta magára. A Strassburgban nevelked'ett Magiszter Barth János Konrád volt ez, akit mint dán követségi lelkészt 1665. Bécsből hívtak meg a soproniak. Ez a művészetek iránt is melegen érdeklődő lelkipásztor (Wohlmuth orgonista jó barátja), midőn 1670-ben reá került a sor, hogy Szent György napján a városi tisztviselők választása aíkaliinávajl a szokásos prédikációt mondja Szent György templomában, Jeremiás prófétától vette ugyan a textust: «A városnak békességét keressetek» (Jer. 29, 7), d]e magyarázatul és szemléltetésül a városház képeit és jelmondatait használta fel és sűrűen hivatkozik Lacknerre, aki nem csak oktatott írásban és képben, hanem példaképül is szolgált. Ezt a tartalmas, igen szép beszédét Barth Konrád azután nyomtatásban is kiadta egy vaskos füzetben Sopron város rézmetszetű képével ily címen: Oedlenburgisches Bathhaus, vo-m seligen Herrn Christoph Lackner J. U. Doctore und hochverdienten Burgermeister mit sinnreichen Gemälden und Sprüchen gezieret. (Pozsony 1670 4 r. 60 I.). Mindjárt a bevezetésben Lacknerra emlékezteti a tisztviselőket. «Nagy igazságtalanság volna, mondja, Barth, ha Lackner érdemeit nem hirdetnénk. Ha mi hallgatnánk, a kövek beszélnének. Azok a kövek, melyek itt az oltár mellett e mi Szent György-templomunkban síremlékűi felállítva, mindnyájunk szemei elé tárják e férfiúnak cselekedeteit. (1670-ben tehát még ott állott Lackner sírköve.) Makkabeus Simonhoz hasonlítja Lacknert «aki igen jól kormányozta népét és sok jót tett az országgal». (I. Makkab. 14, 4.) Lackner is így sok jót tett Sopron városával életében, halálakor és halála után. Bölcs kormányzásának gyümölcseit ma is élvezi a város. Idézi végrendeletéből a jótéteményeit. És még halála után is sok jót tesz emlékezetre méltó példájával ós üdvös intelmeivel. Később is sűrűen idézi Lackner példáját ,aki in tóga et in sago, (békében és háborúban) sok hasznot tett hazájának és szülővárosának. Jelképei közül idézi, hogy Lackner halálfőt festett a könyv és a kard fölé, annak jeléül, hogy mindkettővel lehet az ellenség ellen harcolni és a dicső halált kiérdemelni, mert: vivit post funera virtus. (A halál után is él az erény.) Beszéde végén nyomatékkal hivatkozik arra