Payr Sándor: Emlékezés Doktor Lackner Kristófról, Sopron szab. kir. város első nagy polgármesteréről, halálának háromszázados évfordulóján (1571–1631). Sopron 1932.

II. Lackner a közpályán mint szenátor és városbíró

nos, Nagy János), hanem a hatalmas prímás, Oláh Miklós huga, Oláh Ilona is Lánzsérról Sopronba költözvén, itt külön templomi székből hallgatta az evang. lelkészeket, kikről végrendeletében is megemlékezik. Hornberger Jeremiás gráci primárius lelkész, ki a Batthyányakkal is levelezett, 1584. Sopronnak, mint evang. városnak «Flosculus Eden» című theol. munkát ajánlott s Éden várának (EdenBurg) mondja benne a várost. (Lásd a mű címlapját.) * Ennek a virágzó egyházi életnek vetett itt véget egyszerre 1584. a hatalmas győri püspök, gróf Draskovich György, aki kalocsai érsek, kancellár és kir. helytartó is volt egyszersmind s Ernő és Mátyás főhercegektől, a lelkibeteg Rudolf király nevében olyan rendeleteket csikart ki, amilyeneket akart. Sopronból mind a négy ev. lelkésznek s az összes tanítóknak távozni kellett. A polgármestert s a tanács tagjait Bécsbe idézték, ezek ott és Prágában több heti, sőt több havi fogságot is szenvedtek. 1595-ben 6000 tallér bírságot vetettek ki a városra. Az ellenreformáció igazán és már húsz évvel előbb itt Sopronban és nem Kassán indult meg. Keresztúron, Nyéken, Csepregen, Kőszegen, Németujvárott még bántatlanul prédikáltak a lelkészek a főnemesek oltalma ailatt^ de íme a szab. kir. városnak így tiporták lábbal a szabadságát, mert Bécsújhelyről az ágyuk torkai nagyon is közelből meredeztek Sopron felé. Ez az erőszakos ellenreformáció zavarta ki a 13 éves Lackner Kristófot is a soproni iskolából, amelynek akkor oly jeles tanára volt, mint a strassburgi Schremmel Ábrahám, Sturm János tanítványa. Ezért is kellett Lacknernek Csepregbe menni. Mint nagyobb diák s majd ötvöslegény szemtanuja volt itt az igazságtalan vallásüldözésnek s mikor Páduából megjött, még mindig az ellenreformáció tartotta izgalomban a tanácsot s az egész várost. Spillinger Farkas plébános maga panaszkodott, hogy még a tanács tagjai is inkább a keresztúri és nyéki lelkészekhez mennek ki, az ő temploma pedig üres; eddig még egy gyermeket sem hoztak hozzá keresztelni s egy gyermeket sem az iskolába az új tanítóhoz. Még 1601. Wimpfhamer János plébánossal kötött szerződésben is azt mondják: «a polgárság mind az ágostai hitvallást követi s ebben akar élni és meghalni). 1594 őszén Győr vára elesett s másnap Pápa. Hasonló sorstól félt Sopron is. A győri káptalan a török veszedelem elől (1594—1605) Sopronba menekült. Kérve-kérték a polgárok, hogy ily veszedelmes időben azt a hitet vallhassák, amelyben születtek s amelyet már apáik is vallottak Ferdinánd és Miksa idejében. Grünberger Gábor tábori lelkészt 1594—95. itt is fogták. De Bécs kiparancsolta a városból s most a vendégjogot élvező káptalan állott az ellenreformáció élére.