Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

Előszó

Máig sem tudtuk az arcképét sehonnan, semmi fáradsággal megszerezni. Ilyen túlzott szemérmes tartózkodás volt Gyurátzban is, mikor magáról kellett volna lelkifényképet adni, munkáját, alkotásait csak szárazon is felsorolni. Titkári éveimben Pápán egyik öreghegyi vagy grófuti sétánkon Gyurátz előtt Kis János püspök Emlékezéseire hivatkoztam. Bizonyára olvasta Gyurátz ezt az érdekes könyvet már diákkorában. Hiszen Kis János ebben irja le a soproni Magyar Társaság alapítását is, amelynek Gyurátz is egykor oly szorgalmas olvasó, iró és szavaló lagja volt. És a lovászpatonai Bognár Endre, mint szemtanú feljegyzése szerint Kis János és a soproni papok közös sírboltja, ez a XVII. századból való födeles és faragott oszlopos nagybecsű műemlék a lyeeum udvarára nyíló ősi szép temetőkertben, volt Gyurátznak legkedvesebb tanulóhelye. Kis Jánosról mondja épen Emlékezései alapján Angyal Dávid: <Evangeliomi jóságában, naiv bölcseségében, szereiéire méltó ügyetlenségeiben szakasztott mása Wakefield lelkészének.» *) Ez a rábaközi nagy papiunk, aki lelkipásztori hűségével és irói munkásságával Gyurátznak is példaképe volt, a maga túlzott naiv őszinteségével, midőn még a leányos családban való félénk, ügyetlen viselkedését és feleségének kisebb fogyatkozásait is elmondja, a mindig komoly, erélyes, a papi dekórumra sokat adó és lovagias, katonás jellemű főpásztorra, Gyurátzra nézve mindenben követésre méltónak nem tűnhetett fel. Fentebbi sétánk és beszélgetésünk kapcsán Kis János Emlékezéseinek újabb kiadását állításom igazolására átadtam Gyurátz püspöknek, aki akkor ezt egészen átolvasta s úgy egy hét múlva szelíd, majdnem szánakozó mosolygással és e szavakkal ad la vissza: <No hát a Kis János bátyádat átolvastam egészen. Derék, munkás, jó ember volt, de a vallomásaiból sokat el is hagyhatott volna.» Ez a mosolygás a túlságba menő .őszinteségnek és azoknak a részleteknek szólhatott, melyeket Angyal Dávid «szeretetre méltó ügyetlenségnek» nevezett. És azt is mutatta, hogy hasonló önéletrajzhoz Gyurátznak semmi kedve sem volna, amint erről fenmaradt lelkészi és püspöki naplói bőven *) Angyal D. Berzsenyi D. Figyelő 1879. 9. 1. Váczi J. Berzsenyi D. 69. 1.