Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

ÖTÖDIK SZAKASZ. Gyurátz Ferenc jellemrajza. - XXIX. Gyurátz a családi és baráti körben. Apró tükörképek nagypapunk leki világából

is meghívtak.» Nem hiában irta Gyurátz «A nő» c. könyvét. Ha a trianoni béke is ilven- szépen végződhetett volna! (Napló X. 304.) Hannos Zoltán anekdotáját a negyedik fagyos szentről már említettük. Ehrlich körmendi rabbi felköszöntőjét is sokan ismerik, akit annyira elragadott Gyurátz hébertudása és egész egyénisége, hogy a közös ebéden erős zsidós dialektusban ily szavakra fakadt: Mikor én Körmenden rabbinus lettem, akkor engem Pápára is megválasztottak. Most látom az isteni gondviselés útját. Milyen jó, hogy nem mentem Pápára, ahol a püspök úr lakik. Mert ha ón Gyurátz utolsó lakóhelyének udvara. Pápára megyek, akkor én ma már nem volnék sem Ehrlich, sem rabbinus, mert a főtisztelendő püspök úr engem ott már régen áttérített és kikeresztelt volna.» És sok adoma van még forgalomban Czipott Géza jénai útjáról. Hogyan ajándékozta el Gyurátz karácsony este a néki meglepetésül szánt új cipőt. És mennyi mulatságos eset történt a püspöki egyházlátogató körutakon, ahol a jószívű papnék nem ismerték Gyurátz gyomorbeli siralmas állapotát. Vagy ami a nehezen járható Göcsejben, Barlahidán történt, ahol soha prot. püspök még nem járt s ahol a követválasztásból megmaradt zászlókat használták fel és egyik-másik nemzeti