Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

ÖTÖDIK SZAKASZ. Gyurátz Ferenc jellemrajza. - XXIX. Gyurátz a családi és baráti körben. Apró tükörképek nagypapunk leki világából

és előadta. Kedvelt mondása volt a Vén czigányból: «Mindig így volt e világi élet, — Egyszer fázott, másszor lánggal égett.» A zenében mindig nagy gyönyörűségét találta. Szivesen és hosszan is elhallgatta, ha neje, vagy később unokahúga s ennek barátnői a zongorához ültek. A vallásos estéken mindig voltak szép zeneszámok. Egyházi énekeinket is nagyon szerette. A templomban mindig buzgón énekelt, bár a zenei hallása ingadozó volt. Az énektanítást mindig figyelemmel kisérte, az énekeskönyv ügyét szivén hordozta és maga is írt szépen sikerült énekeket. Új énekeskönyvünkben tíz éneke van, talán legszebb Gyurátz pápai lakása a nyugalom éveiben. ezek közül: «A mélységből küldöm sohajom» ós az óévesti ének: «Isten, ki bölcsen vezérled.» Legkedvesebb dallamai voltak: «Te világ szép ékessége» és «Légy csendes szívvel, légy békével.» Melegen érdeklődött a festészet iránt is, különösen a történeti képek kötötték le figyelmét. Az építészet köréből pedig különösen a protestáns templomok építészeti stílusa érdekelte. Az általa felavatott dunántúli evang. templomokat művészeti szempontból is megbírálta és véleményét naplójába jegyezte. Gyurátzot mint általánosan tisztelt és szeretett s kortársai közül kimagasló egyéniségét sokan figyelemmel ki-