Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

ÖTÖDIK SZAKASZ. Gyurátz Ferenc jellemrajza. - XXIX. Gyurátz a családi és baráti körben. Apró tükörképek nagypapunk leki világából

Nagy barátja volt Gyurátz a természetnek és a művészeteknek is, mindennek, ami szép, jó és igaz. A természet szeretetét még szülőföldéről, a szép Répcemellékről hozta magával abból az időből, mikor gyermektársaival a mezőre járt. Pápán a paplak kis kertjét ő gondozta, ő ültette a virágokat. Az iroda zárt helyisége csak azért volt rá nézve kínos, hogy visszatartja a szabad levegőtől, a mezőkön való sétáktól. Káplánjait, engem is sokszor hivott magával az öreghegyi szőlőbe, a főkertekbe és a nyárfákkal szegélyezett hosszú Gróf-útra. Sógorával s egy-két emberével évenként kirándult a gyönyörű szép Somlóhegyre is. Kővágóőrsöt és a Balaton partját soha sem feledte, mint valamely paradicsomkertről beszélt róla hitvesének. A szép tájak, a kertek nagyon érdekelték. Pados-utcai házában laktunk s midőn feleségem az udvarban levő régi kis kert mellé még két szép virágtelepet plántált gyönyörű rózsákkal és a ház mögött levő nagy kertet is a sok gaztól és pörjétől alaposan megtisztította, ez kellemesen lepte meg a püspököt s nagy tisztelője lett a titkárnénak. Még soproni kis kertünket is megdicsérte, hogy sok ritkább növény és virág (még amerikai is) van benne és feleségem a botanikus latin nevüket is ismeri. De nagy kedvelője volt Gyurátz a művészeteknek is. Diákkorában fuvolázni tanult. Régi divatú botfuvolája, u. n. csákánya volt, melyet Haltéba is kivitt. Mint vőlegény menyasszonyának zongora kíséretével szokott fuvolázni.*) Voltak kedvelt régi szép magyar nótái, melyeket talán csak az ő emlékezete őrzött meg számunkra. Ilyen volt a Bajza József szövegére írt szép bús magyar nóta: «Eltemette honját a mohácsi vész.» Ezt velem vegyes karra irattá s énekelték is a leányegyletben. Felvettem ezt «Wittnyjody Istvan» című történeti színművembe is, ahol Kapi Gyula igazgató írta át énekhangra zongorakísérettel. Ezt a szép magyar dallamot így Gyurátz őrizte meg az utókor számára. Vörösmarty «Vén cziganyanak» is Gyurátz egy olyan szép magyar dallamát őrizte meg hangjegyekben vegyeskarra letéve, melyet a mai zenészek már nem ismernek. Pedig nagy kár volna, ha elvesznék. Gyurátz kívánságára ezt a pápai evang. férfikar Nagy Pál vezetése alatt betanulta *) Lásd : Payr S. Gyurátz püspök fuvolája. Harangszó 1925.