Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

ÖTÖDIK SZAKASZ. Gyurátz Ferenc jellemrajza. - XXIX. Gyurátz a családi és baráti körben. Apró tükörképek nagypapunk leki világából

fel. Volt-e oly ügy, melyet Gyurátz elé vinni nem mertünk volna. Pedig ha kellett, ugyancsak szigorú, katonás ember volt. Barátja, jóltevője volt Gyurátz a szegényeknek, elhagyottaknak is. Sőt ezeknek volt igazi barátja főképen. Keresztyéni erényeinek szép koszorújából a részvét, irgalmasság, a jóltevés tündökölnek ki és biztosítanak Gyurátznak maradandó emléket, örök hálát. Pedig ismeretes szerénységével igazán úgy gyakorolta a jót, hogy a balkéz nem tudta, mit cselekszik a jobb. Segített igen sokszor anyagi erején felül. Maga mondott le és nélkülözött, csakhogy másoknak legyen. Láttuk, mily nagy összeget adott kölcsön bizom'talanra a pozsegai templomra, úgy szintén a bajba jutott tanítónak, egyik-másik megszorult rokonnak. Minden gyűjtőíven az ő neve állt elől példát mutató szép összeggel. Reggelenként a káplánjával váltatolt pénzt, hogy mire kimegy a városba legyen mit adni a szegényeknek, mert az utcán is megállították. A templomajtó előtt két sorban álló koldusok kijövetkor Gyurátztól kaptak legtöbbet és a templomládába is beletette pénzét pontosan. Sok iparoson, kisgazdán, ha másként nem tudott, úgy segített, hogy jótállott értők a takarékpénztárban. A pápaiak ezt oly természetesnek találták, hogy jó magam is, midőn Pusztavámon első szerény lelkészi berendezésül két szoba bútort vásároltam hitelre, egész bátran Gyurátzot kértem fel a váltómra kezesnek. Hiszen oly sok péklát láttam. És talán meg is neheztelt volna, ha mellőzöm. Káplánésszel így gondolkodtam. Jótékonyságának egyes feltűnőbb eseteit a káplánok már mint anekdotát adták szájról-szájra. Dr. Mohácsy Lajos titkár beszélte, hogy egy elzüllött, lerongyolódott jegyzőnek a még egészen jó viselő ruháját adta oda, egy teljes öltözetet. A jó főtisztelendő asszony hevesen ki is fakadt, mert a ruha még igen jó volt, a kéregető pedig nem volt jó ember. Czipott Géza káplán pedig azt a fatális esetet tudta élethiven elmondani, midőn karácsonyestén a templomba siető és különben is izgatott Gyurátz tévedésből azt az új pár cipőt adta oda egy éppen akkor betoppant toprongyos, mezítlábas vándorlegénynek, amellyel a főtisztelendő asszony a kedves férjét a karácsonyfa alatt akarta meglepni. (Luther-Naptár 1927. Gy. püspök új cipője;.).