Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.
ÖTÖDIK SZAKASZ. Gyurátz Ferenc jellemrajza. - XXIX. Gyurátz a családi és baráti körben. Apró tükörképek nagypapunk leki világából
már az öregség határába esik. Te is tapasztaltad, hogy az idő az életet ellenállhatatlan erővel viszi tovább, egyszer mosolygó napsugár, máskor fergeteg kíséretében, itt biztató reményvirágokkal, ott a» csalódások töviseivel szegélyezett uton. Még szerencsés, akinek megmaradt e drága utravalója: a jó egészség...» Itt írja le azután humorosan betegségének, a neurastheniának fokozatait, amint fentebb már idéztük. A neuraszthenia bilincsében jámbor házőrző vagyok — írja tovább — míg a templomhoz érek is, lábaimban a fájdalom nyilait hurcolom. Otthon az Íróasztalom mellett találok dolgot. Nyolc hétre szóló hétköznapi reggeli és esti imákból álló kötetet írtam közelejbb. Most egy kötet egyházi beszéd készítését imákkal vettem munkába. Jókivánataidat, Kedves Barátom, szívemből viszonzom. Uti költséged az élet utján ne fogyjon, de gyarapodjék. így az ezüstkoszorús öregség, ha már beköszöntött: «Legyen ősz, de szép, derült, nyájas ősz, Sárga lombon fényes napsugár»... Ha Pápára jössz, bekopogtass nálunk. Üdvözöl, ölel. Isten áldását kérve reád Pápa 1924. dec. 5. igaz híved Gyurátz Ferenc s. k.» Ilyen szellemi frisseséggel, virágos szép nyelven ír 84 éves korában is. Mint primánus diáknak és theologusnak is már ilyen volt a stílusa és kéziratának a vonásai sem változtak azóta semmit. Mennyi baráti meleg szeretet sugárzik e sorokból. És hány jó barát rejteget efféle tőle való leveleket a fiókjában. Lelkiismeretes volt a levélírásban is. Bűnnek tartotta volna, ha nem válaszol. Bizalommal fordultak hozzá tanácsért a fiatal lelkészek a legkényesebb, házassági és egyéb ügyekben is. Tudták, hogy nem a vaskalapos erkölcsbirót, hanem jószívű, megértő és segíteni akaró atyai jóbarátot találnak benne. De szigorú erkölcsi felfogását is, ha lényeges dologról volt szó, jól ismerték. Még az első zsinatunk idején 1891-ben írtam mint pusztavámi lelkész családi és baráti körünk felvidítására «A zsinati atya» című hősi papi versezetemet három énekben. Barátaim unszoltak, nyomassam ki okvetlen, nagy keleté lesz a zsinaton. Én Gyurátz bírálata alá bocsátottam. «.Tót mulattam rajta, írta válaszában, de attól tartok, hogy egyes tréfás szatirikus helyeit az idősebb kollegák és zsinati atyák magokra veszik.» Ez elég volt. A kézirat belekerült a sülyesztő alsó fiókba, mai napig sem támadt