Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

ÖTÖDIK SZAKASZ. Gyurátz Ferenc jellemrajza. - XXIX. Gyurátz a családi és baráti körben. Apró tükörképek nagypapunk leki világából

Varga révén rendelt belőle egy kisebb átalagot. De Gyurátz mint büki ember a vargányát is nagyon szerette, akár tűrte a gyomra, akár nem. A vargánya szállítója is Varga Gyula volt. Ez a Göcsejbe írt Kovács Mihály pusztaszentlászlói lelkésznek: «A szegény, sovány püspökünk éhezik, vargá­nyát küldjetek.) Szedtek is azután a szentlászlóiak annyi vargányát, hogy a büki erdőkben sem termett több. Gyu­rátz 1916. köszönte meg szép levélben Vargának is, Kovács­nak is a szeretetet és nagy figyelmet. A kemenesalji vizitáción Gyurátz Varga esperest kérte fel, hogy ne 'en­gedjen neki sehol haboskávét, frissen sült töpörtyűs pogácsát vagy épen malacpecsenyét enni, mert ez a három csalétke és veszedelme van a beteg gyomrának. Kemenes­sömjénben Berzsenyiéknél persze hogy megitta a habos­kávét, meg is betegült. Varga nem vigyázott. Alsómesteri­ben Bárdossyéknál meg épen hogy friss pogácsa volt. Tudták a jó háziasszonyok, mit szeret a püspök. Ki is vett a tányérjára három pogácsái. De míg a felköszöntőt mondta, Varga titkon eltüntette a pompás friss csalétket. Gyurátzot, mikor leült, meglepte az üres tányér, de hálás mosollyal intett Varga felé. Varga Gyula volt a püspökkel oly bizalmasan, hogy egjik tavaszi látogatásakor a divánon fekvő beteget is Hannos Zoltán régi anekdotájával deríté fel: «Bizony félni lehet a kései fagytól, mert Pápán négyen vannak a fagyos szentek Pongrác, Szervác, Bonifác és — Gyuratz.» Gyomorfájása enyhült s e szavakkal bocsátá el Vargát: «Maskor is eljöhetnél, már is könnyebben érzem magamat.» Kedves barátja volt Mód Lénárd a nyug. simonyi lelkész is. Ez az utolsó névnapjára gratulált Gyurátznak, aki 84-ik életévét tiporva azonnal (1924. dec. 5.) három oldalas sűrűen írt levélben válaszolt: «Most vettem nagy­becsű leveledet. Kedves meglepetéskép jött, mint késő ősszel egy virágszál. Jókivánataidat melegen köszönöm. A soproni deákévek, az élet tavasza, az élet nyara is derült és zivataros napjaival már csak a messze távolból integet­nek a halványuló emlékezet által. Itt van az ősz s hűvös szelével rázza az egykori virágok helyén maradt száraz kórókat. Minden nap közelebb az óra, amely úgy int: «Megállj, itt a határ!» Te is már hosszú útra tekinthetsz vissza velem együtt. A két kaszással (77) jelzett életidő

Next

/
Thumbnails
Contents