Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

ÖTÖDIK SZAKASZ. Gyurátz Ferenc jellemrajza. - XXIX. Gyurátz a családi és baráti körben. Apró tükörképek nagypapunk leki világából

atyai gyengédséggel szerette. Nagy öröme telt benne,, ha házában unokahuga és a barátnői együtt zongoráztak, énekeltek, vagy a festészetben gyakorolták magokat. Feleségének barátnőit is a szokásos uzsonnákon igen szivesen látta. Bement hozzájok, a szokott udvarias és szellemes modorával szórakoztatta őket. De néha bizony észrevették a hölgyek, hogy ez nagy áldozat a püspöktől, gondolatai most is az irodában a hivatalos aktákon járnak. Ilyenkor maga a főtisztelendő asszony tréfás szavakkal mentette fel férjét, hogy csak térjen vissza a dolgához. A meleg családiasság, a lutheránus papi háznak ez az ősi erénye, teljes mértékben megvolt Gyurátzéknál is. Hasonló meleg szeretettel ragaszkodott Gyurátz a barátaihoz is. Lelkész, tanító vagy akármely alacsony és szegény sorsú ember is, akit valaha Gyurátz gyermek-és ifjúkorában ismert, ha Pápára elvetődött, az ő püspöki asztalának volt szivesen látott és megbecsült vendége. De különösen szerette azokat, akik az egyházban is mint lelkiismeretes, hű munkások tűntek ki. A lelkészek közül Németh Pál, Horváth Sámuel, Madár Mátyás, Varga Gyula, Kiss János, Mód Lénárd voltak legkedvesebb és legbizalmasabb barátai, akik minden órán tűzbe mentek volna Gyurátzért. Nagy tisztelettel és szeretettel vonzódott különösen Horváth Sámuel ker. főjegyzőhöz és téti espereshez, a talpig becsületes, egyenes lelkű, mindig komoly férfiúhoz, akinek arcáról a vidámságot áldott lelkű feleségének korai halála és szép gyermekeinek anyátlan árvasága már korán száműzte. Gyurátz a papnék mintaképét tisztelte Horváthnéban és barátjának békén viselt özvegyi mély szívfájdalma a legnagyobb részvétet és tiszteletet ébreszteLte iránta. Szerette volna felvidámítani. Gyermekeit is atyai gyengédséggel szerette. Pápán ő sokszor gondolt a komoly munkás, de borús lelkű téti barátjára. 1897-ben egy májusi reggelen azzal fogadott Gyurátz az irodában: «Sandor, ma nem dolgozunk. Küldj haza kabátért. Vasvárinak már üzentem a kocsiért. Jössz velem, ma Tétre megyünk az én Samu barátomhoz. így lettem én váratlan vendége a téti paplaknak, s ennek a nevezetes régi gyülekezetnek, melynek a XVIII. században még fából és sárral be tapasztott sövényből volt a temploma a falu közepén s ebben hirdette az igét három dunántúli püspök