Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

ÖTÖDIK SZAKASZ. Gyurátz Ferenc jellemrajza. - XXIX. Gyurátz a családi és baráti körben. Apró tükörképek nagypapunk leki világából

sen áldozott a magáéból, de a végső határig eljutva a szeretet bátorságával megmondta: édes uram, tovább már nem mehetünk, mert a becsület és függetlenség parancsolta egyensúly felbillen, és fennakadás, zavar áll be a háztartásban. Gyurátz hálás mosollyal ismerte el időnként feleségének ezt a fontos őrállói és ellenőri szerepét. Olyanféle viszony és állapot volt ez, mint hajdan Wittenbergben az ezüstpoharakat is elajándékozó Luther Márton és a kardosán fellépő Bora Katalin között. Fentebb már említettem Gyurátzné szellemes mondását a tüzelőfáról és a vendégekről. Tizenkilenc évi keserves özvegységében hosszú ideje volt a jó püspöknek a felett elmélkedni, amint naplói mutatják, hogy mit bírt és mit vesztett áldott emlékű hitvestársában. Boldogságuk egyetlen nagy hiánya felett is megvigasztalódott. Mint fentebb láttuk, naplójába írta. Gyermekünk nem volt és mintha éreztük volna, hogy annál inkább egymásra vagyunk utalva, ragaszkodásunk egymáshoz mindjobban erősbült.) Ezt a fájdalmát elrejtette neje előtt. Bükön ő a Gyurátzokat mind gyermekkel megáldott népes családokban látta. Őseik is ilyenek voltak. Bármint titkolta is, ez a gyermektelen állapot fájt a lelkének. Még theológus koromban a káplánnal voltunk vendégek Gyurátz lelkész asztalánál. A főtisztelendő asszony kiment a konyhára, majd néhány perc múlva kipirult arccal, heves panasszal jött vissza: Ez'a Mári, meg ez a mosóné, a konyhán, igazán már nem lehet velők kivallani, annyi a dolog, a boszúság, a gond... Gyurátz hideg nyugalommal vág közbe: <Ugyan már segítsen magán, küldje el a négyöt gyerekét addig a nagyanyjukhoz, mindjárt kevesebb lesz a dolog.» A keserű tréfa nekünk is fájt, félve mosolyogtunk. A jó háziasszony csak szemével dorgált és lőn nagy csendesség, melyet mi törtünk meg másra fordított beszéddel. Egyetlen ilyen beszéd volt ez Gyurátz ajkáról, keserűen megbánta, egész ebéd alatt a legkedvesebb szavakkal igyekezett megbántott hitvestársát kiengesztelni. Magoknak nem levén gyermeke, mások árváit fogadta házába. Elhalt öccsének négy leányát nevelte fel nagy gonddal. És hány alunmus, hány más árva köszönheti Gyurátznak, hogy ember lett belőle. Az iskolában is különösen a jó magaviseletű és tehetséges leánygyermekeket