Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

ÖTÖDIK SZAKASZ. Gyurátz Ferenc jellemrajza. - XXVIII. Összefoglaló jellemzés. Bancsó Antal búcsúbeszéde. Kapi Béla és Antal Géza püspökök emlékbeszédei. Gyurátz, az imádkozó és dolgozó. A tudós, a pedagógus, az író és a szónok. A lelkipásztor és egyházkormányzó. Vonzódása a katonaipályához. Magyar hazafisága

beszédét, amely kezdetben halkan indult, mint a hegyi csermely, majd egyre bővült a vize, a sodra egyre fokozódott, míg végre, mint mikor a hegyi csermely megáradt vizével a mélybe zuhan alá, mint hatalmas vízzuhatagnál, úgy rázta meg az embert csontokig és velőkig. Ilyenkor kellett látni Gyurátz Ferencet, amint teste kiegyenesedett, sápadt arca kipirult, a méhben bent ülő szemek szokatlan ragyogásban égtek, szavai csengő ércként áthatoltak nagy termeken, nyilvános népgyűléseken a szabad légen keresztül, jellegzetes gesztusával: mulató és nagyujjával mintegy intve, figyelmeztetve s a maga igazát erősítve, játszva győzte meg a hallgatóságot. Gyurátz sajátságos szónoklata ilyenkor éreztette a maga rendkívüli hatását, senki sem tudta alóla függetleníteni magát. Egyik kép jött a másik után, gyönyörű körmondatai egész szabatosan fejezték ki azt a gondolatmenetet, amelyet megkoncipiált és amelynek kifejezésével hallgatóságát elbűvölte.* Gondoljunk csak arra a beszédére, amellyel a leányiskola sorsát Győrött 1901. eldöntötte, a hatalmas nagy ellenzéket lefegyverezte. Beszédeit előre ritkán írta le, inkább csak a témát és felosztást és a gondolatmenelet, egy-két emlékeztető szóval jegyezte fel. Az Íróasztalnál nem szeretett szónoki beszédet készíteni, nem mindig volt a kellő hangulatban. De annál nagyobb mester volt a rögtönzésekben. Ezek néha meglepően sikerültek. Ily rendkívüli hatású volt például az a rögtönzött felköszöntője a Prot. Irodalmi Társaság pozsonyi gyűlésén, amellyel b. Prónay Dezsőt jellemezte és üdvözölte. Egyik kollegája panaszkodott előtte, hogy neki igem nehezen megy az egyházi beszéd készítése. «Nekem meg nagyon is könnyen megy — válaszolta Gyurátz az a baj.» Szónoki tehetségéről ő maga igen szerényen vélekedett. Rögtönzött beszédeit világi uraink néha hosszúnak találták. 1907-ben a zalaegerszegi templom felavatása előtt az volt a hír, hogy a zalai urak valamely hírneves ünnepi szónokot akarnak meghívni s a püspök e miatt megneheztelt, talán el sem jön. Én levélben mentegettem sógoromat, Bakó Gyulát és barátait, hogy nekik nincs részük a dologban s a legnagyobb örömmel várják a püspököt. Erre írta 1907. jún. 4-én: «Azt kell gyanítanom, hogy azon aggódol, mintha értesítésed sógorod és társai óhajtásáról nálam