Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

HARMADIK SZAKASZ. Gyurátz Ferenc, a püspök. - XXII. Dr. Berzsenyi Jenő, az új felügyelő. Vallásbékét hirdető római katholikus főpapok a győri beiktató ünnepen. Templomavatás Szentgotthárdon és Pozsegában. Gyurátz beszéde a pozsonyi diakonisszaház megnyitó ünnepén. A zsinat megnyitása 1913.és Gyurátz indítványa. A püspöki évek irodalmi terméke

sürgősen, hogy segítse ki őket a bajból, mert különben elárverezik az imaházat, paplakot. Hogy ettől megmentsem — írja Gvurátz a naplóba — a szegény húgaim számára megtakargatott takarékpénztári betétből vettem ki s küldtem el a mai napon a 15.000 K összeget Pozsegába Schröder Sándor egyházfelügyelő úrhoz.» Ennyit már igazán nem kívánhat az eklézsia a szegény püspökétől. Ezt a gyülekezetet egészen a magáénak mondhatta Gyurátz, ő váltotta meg örök áron. De el is ment ám a messze idegen nép közt épült szerény imaházat felavatni. 1913. jún. 2-án indult el somogyi útjára. Ekkor látogatta meg ismét a Véssey családot Szőcsényben és Szőkedencsen azután pedig öccséhez, Németh Pál espereshez ment át Vesére. Innen indultak el jún. 6. a megbeszélt terv szerint Szlavóniába. Délben érkeztek Barcsra, a vasúti állomáson a buzgó Fuchs Pál levita tanító fogadta őket azzal a váratlan üzenettel, hogy a barcsi hívek is szerény imaházuk előtt várják a püspököt s kérik, hogy tartson velők istentiszteletet: Ha a hívek igehirdetésre várnak — írja a naplóba — nem várhatnak hiába. Oda mentünk az imaterembe s leverve az utporát és reverendát öltve a szent ének után Németh esperes oltári imát és szent igét olvasott én pedig egyházi beszédet mondottam s végül presbiteri gyűlést tartottunk. A püspöknek ez a rögtönzött kiszállása örökre feledhetetlen maradt a barcsi hívek szívében. Pozsegára így csak másnap jún. 7. jutottak el. Az utolsó vasúti állomásra, ahol két óráig kellett volna várni, kocsikon ment a püspök elé a főszolgabíró, a lelkész és a küldöttség. A városba érve a gyülekezet háza előtt, ahol diadalív állott «Zsivio Biskup» felirattal, a tanács nevében Jimen A. és a vármegye részéről Prisvicz F. alispán üdvözölte Gyurátzot. Csak azt sajnáltam — írja a püspök —hogy kölcsönösen nem értettük egymást, mert a szónokok horvát nyelven beszéltek, én pedig magyarul válaszoltam. Az utcáról a lelkészlakig virággal volt behintve az út. A küszöbről a helyi lelkész, Dobrovoljác Milkó németül és magyarul üdvözölte a püspököt, a paplakban a görög pópa horvátul, a zsidó rabbi németül s egy kis lányka ismét horvát köszöntővel adta át a szép virágcsokrot. Még e nap estéjén megérkeztek Szerényi Sándor antunováci, Plivelits Fülöp hrasztováci és Beyer György zágrábbi lelkészek. Az