Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.
ELSŐ SZAKASZ. Gyurátz Ferenc ifjúsága. - II. Gyurátz gyermekkora. A keresztszülők. Első tanítója. Szenté György és atyai pártfogója. Guoth Ignác. A büki gyermekkori környezet
nagy tiszteletiéi viseltetett.*) A gyülekezet véleménye szerint Baranyay jó pap és «nagy imádkozó» volt. Dukán születeti 1785. Mankóbüki Horváth leányt vett feleségül, akivel szép birtokot örökölt s rokonságba került a büki uri családokkal. A gyermekek jól ismerték a Baranyay-tagot. A lelkész fia, Baranyay László Budapesten ügyvéd, majd Lőcsön lett felesége birtokán földesúr. Fiainak Sopronban Gyurátz lesz a nevelője. Az egész Baranyay család az apa és a fiuk nagy szeretettel és tisztelettel csüngtek Gyurátzon. A korán elhalt Süle Sándor büki lelkész (1861—62.) büszke volt arra s nagy dicsekvéssel emlegette, hogy az ő gyülekezeléből való az a kis Gyurátz, aki Sopronban mindig első eminens az osztályában. Gyurátz mint theológus már csak Zongor Endre esperes-lelkészt (1862—1887) látta maga előtt Bükön, aki mint jómódú szülők fia Budapesten a közös prot. akadémián végezte a theologiát. Éles eszű, egyenes lelkű, puritán jellemű buzgó pap volt. Családja mindig szeretettel fogadta és szivesen látta a paplakon a büki származású Iheologusokal, első sorban GyurátzoL Az egyházi embereken kívül igen szép számú, művelt és jómódú világi elem is lakolt együtt Bükön, ebben az ősi evang. gyülekezelben, a felsőbüki Fodor és a mankóbüki Horváth családok régi fészkében. A hármas Bük (Felsővagy Vinczló-Bük, Közép- vagy Egyházas-Bük és Alsó- vagy Mankó-Bük) már a XVI. században elfogadta a reformációt. Vinczló, Mankó, Török, Akács, Ivánczi, Gaszlonyi, Ebergényi, Büki, Fodor, Horváth és Balogh voltak a legrégibb büki családok. Első evang. lelkészét név szerint nem ismerjük, de 1595. már evang. lelkész fizetett Bükön adót és 1596. evang. esperes látogatta itt az egyházat. Az ősi templom a temetőben 1673-ig az evangélikusok birtokában volt. Ebben több kerületi gyűlést is tartottak. Lakosi Gergely volt az első ismert nevű lelkészük 1622-ben. A püspökválasztó 1669. évi gyűlésen Mankóbüki Horváth András pajtájában tanácskoztak Wittnyédy István és a többi evang. nemesek. A gyászos évtized (1671 1681) után a bükiek is a góriakkal egyült az artikuláris Nemeskérre jártak temp*) Baranyay F. mint a soproni Magyar Társaság főjegyzője 1805. gyászverseket adott ki gr. Festetich Pálné Bossányi Julia és Prusinszky József (de Prusina) halálára. Sopron 1805. Petrik G. Bibliogr. I. 177.