Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

MÁSODIK SZAKASZ. A lelkészi és esperesi évek. - X. A pápai lelkipásztorkodás második évtizede 1881—1891. Paplak-,templom- és iskolaépítés. Haladás a megkezdett utakon. Gyámintézeti elnök és egyházkerületi főjegyző

A lelkipásztorkodás köréből 1890. júl. 23—30-án naplójába jegyezte Csik Károly pápai szabó és neje Bárdosi Róza viszálykodó házasok esetét, kiket háromszor is maga elé idézett s minden rábeszélésével sem tudott kibékíteni. 1891. márc. 25-én pedig mint a vallási bigottság kiáltó esetét jegyezte fel, hogy Pusztakovácsiról Wallis gróf r. kath. kocsisának beteg feleségét Pápára hozták, hogy itt titkon átgyóntassák. De a szegény nő Gyurátznak üzent, ettől vette az urvacsorát s keserűen panaszkodott, hogy környezete agyonzaklatja a térítési kísérletekkel. Hazavitték, majd két tanúval ismét behozták Gyurátz elé, ahol sirva mondta el, hogy végnyomorúságában kiszórással fenyegetik, ha át nem tér. A bizonyítvány kiadása után a tanuk mondták: most már a beteg nő férjének biztos kenyere van, mert a grófné csak úg\' türi meg, ha felesége áttér. Gyurátz lelkipásztori hűségét Szombath Ernő a Harangszó 1925-iki évfolyamában (180. lap) jellemzi Gyurátz Ferenc legszebb papi útja című igen szép elbeszélésével. A legnagyobb téli hidegben Takácsiról bejött a szán, hogy Gyurátzot kivigye istentiszteletre, urvacsoraosztásra és számadó gyűlésre. De visszafelé a nagy hófúvás miatt a kocsis nem mert elindulni, kérte, hogy maradjanak, mert elvesznek lovastul. Gyurátz mégis utrakelt. Nagy kínnal elvergődtek egy kilométernyire a faluhoz. Itt a lovak hasig süppedtek a hóba, a rud pedig eltörött. Nagy sokára tudtak csak életjelet adni, majd ott fagytak az útban. Végre emberek jöttek lapátokkal, ezek ásták ki őket. Később azt mondta Gyurátz: életemben ez volt a legszebb papi utam. Naplójában 1891. január 18. röviden csak így szól erről: Takácsiban számadási közgyűlés sat.... A kimenet a rendkívüli nagy hó, az utat borító hófuvatok miatt nehéz volt. Csak a jókor jött segítség az útnyitogatók részéről mentett meg a bennrekedestol.» De hát ő írta meg Gusztáv Adolf, a hókirály történetét. Csak nem fog egy kis hófúvástól megijedni! Tevékeny részt vett Gyurátz az egyházmegye dolgaiban is már Tatay Sámuel esperes és Purgly Sándor felügyelő idejében. Szigorú bírálója volt önmagának, de lelkésztársainak viselkedését is sokszor éles megjegyzésekkel tette szóvá. A népszerűséget éppen nem kereste. A nyolcvanas években főként az ő buzdítására kezdtek lelkészi értekez-