Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

MÁSODIK SZAKASZ. A lelkészi és esperesi évek. - VIII. A pápai evangélikus gyülekezet Gyurátz meghívása előtt. Visszatekintésa gyülekezet múltjára

segédlelkészeket hivni. Mint ilyenek működtek mellette 1866-ban Kiss Lajos (később h. bödögei lelkész), 1868— 1870. Divald József, 1871-ben Diskay Kálmán, 1871/2-ben Thomay József (a későbbi szegedi lelkész). De a káplánok csak átmeneti állomásnak tekintették Pápát. S tagadhatlan, hogy az utolsó években bizonyos hanyatlás állott be, mely az intelligencia kritikáját is kihivta maga ellen. A jó öreg úr nem mindenki részéről tapasztalt olyan kíméletet, mely őt koránál fogva megillette volna. Méltatlan sérelmek is érték. Az 1872. évi március hó 4-én halt meg és 6-ikán; temették.. Borbély Sándor dabronyi és Kiss Lajos homokbödögei lelkészek mondták a halotti imádságot és beszédet. Másnap gyülekezeti közgyűlést tartottak és hálával emlékeztek meg elhunyt lelkészükről, elismerték érdemeit. A jegyzőkönyv 1872. márc. 7-én Diskay Kálmán Ernő gyülekezeti jegyző tollával igen szépen fejezi ki a pápai hívek gyászát és veszteségét: «Szorongó kebellel veszi tudomásul :gyülekezetünk nt. László Jónásnak, gyülekezetünk becsületben megőszült lelkészének, az igazi emberség, buzgóság és szeretet tiszta példám^képének, szerető körünkből való eltávozását az örök nyugalomra. És noha meg van győződve, hogy a boldogult 72 éves életének s e gyülekezetben töltött harmincöt éves lelkészségének szigorú lelkiismerettel, fáradhatatlan munkássággal s a Jézus elveiből tanult türelemmel szerzett érdemeit nem képes eléggé méltányolni, mindamellett elenyészhetlen emlékül, sok időre tartó részvétül, szíve nemes sugallatától indítva ad kifejezést fájdalom- és elismeréstől áthatott azon óhajának: maradjon meg a Boldogultnak szelleme soká minden tagjában, messze utókor öntsön hálakönnyeket el nem felejtett, de megkoszorúzott sírjára, legyen neki édes az álom, melyet itt tövisek fel-felriasztának, legyen könnyű a teher, melyet ő öreg szemeivel nem könnyezve, hanem roskadó "vállaival is önfeláldozó örömmel hordozott.»*) érzetesen hivtä ki panaszos ellenfeleit: „Avagy hát nem a tiszta, meg nem változtatott Ágostai Hitvallás szerint hírdetem-e én itt az evangéliomot ?" S erre egy fiatal prókátor azt felelte: „Éppen az a baj, tisztelendő uram, hogy mindig olyan meg nem változtatott módon prédikál és ringatja álomba a híveket." (Lásd : Gyurátz és Thomay mint pápai kandidátusok 1872-ben" cikkemet. Harangszó 1929. 201. 1.) *) A jkönyvi kivonatokat nt. Schöck Gyula pápai lelkész úr volt szives velem közölni.