Payr Sándor: Kanizsai Orsolya főrangú magyar nő a XVI. századból. Élet- és jellemrajz. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VIII.)

marad, a ki, ha anyja megtiltja, a királyfiakkal sem megy el vadászni. Mind e dicséret és kitüntetés a jó édes anyára szállt vissza. Kanizsai Orsolya büszke lehetett fiára. 21 éves korában már őt akarják kinevezni az ország főkapitányának, ki egy külön hadi munkában fejtette ki nézeteit. Vitézségéért fekete bégnek nevezték. Oly erős volt, hogy félkézzel kapta fel a törököt. Otthon családi körben mégis szelidlelkű, bibliát olvasó, vallásos férfiú. Hogy a szerető édes anya e gyorsan emelkedő pályán a fiát imáival és könnyeivel meddig kisérhette még el: nem tudjuk. Ő is, szegény, sokat betegeskedett, szemeivel, lábaival bajlódott. Szemüveget viselt. (Már akkor is megvolt a kultúra e mankója). És használta a balfi fürdőt. Halálozási éve ismeretlen. Szerényen tűnik le a cselekvés színpadáról, mint boldog anya, a ki megtette kötelességét s tapsot, hírnevet a világtól nem vár. Látta fiát nagynak, jónak, bölcsnek és vitéznek. Ez neki elég, nyugodtan hunyja le szemeit, hogy szeretett férje mellé, a lékai sírboltba térhessen pihenni. * • * * Ezt a főnemesi vérből származott első protestáns nádorasszonyt, a ki minden ízében nő, magyar és nemes volt, ime méltán állíthatjuk ismert nevű nőrokona, Kanizsai Dorottya, a lelkes honleány mellé. Amarról csak egy szép vonást ismerünk, hogy Mohácsnál a holttesteket eltemette. Ennek egész élete, részleteiben is, mintegy nyitott könyvből elénk tárul. Kevés nőt ismerünk úgy a XVI. századból, mint őt. Amaz hol-