Payr Sándor: Kanizsai Orsolya főrangú magyar nő a XVI. századból. Élet- és jellemrajz. Budapest 1908. (Egyházunk nagyjai VIII.)

Én Istenem I Egy ilyen férfi Mi sok, sok mindent tud beszélni! Csak hallgatom én szégyenszemmel :> És erősítem igen — s nemmel. Beh árva vagyok és tudatlan, y :. Nem foghatom meg; mit. lel rajtara. Annál jobban tudta ezt Nádasdy. Éz a nagy ember nem a rector, nem is a tyrannus fölényes hangján érintkezik ifjú nejével, hanem az egyenrangú szerető szív bizalmas, sokszor éppen enyelgő, tréfás szavaival. Lovagias hódolattal hajol meg Orsikának gyermekies kedélye, női bája, erényei s jó szívében, jellemében gyökerező igaz műveltsége előtt. S bizony a harczedzett vitéz is boldog volt, ha Orsikája otthon édes csevegő szóval fogadta, vagy leveleiben a férjétől tanult görbe betűkkel odakanyaritá a megszólítást: „Én édes villámkovácsom!" ^és az aláírást: „A kegyelmed szerelmes Orsikája". A férj meg később tréfásan ,.a te őszkányád" s „a te vén török basád" jelzőkkel szokta nevét aláírni, így évődtek, mert boldogok voltak. Soha egy rossz szó, harag,, neheztelés vagy félreértés közöttük. Orsolya, a gazdag asszony, nem uralkodni akar, hanem férje gondolatát lesi, hogy eltalálja s a tett a szót megelőzze. Ezért hálás férje s ezért írja: „Ha én valaha haragudni tudnék rád, akkor, bolondnak kellene lennem". A fiatal leányból férjének nevelő hatása alatt derék, okos asszony lett hamarosan. Férje nemcsak szerette, de nagyra is becsülte, Ha háborúba, vagy Bécsbe a