Payr Sándor: Széchenyi vallásos lelkülete. Sopron 1926.

V. Összefoglalás. Széchenyi racionalizmusa és moráltheologiája. Protestáns hatás Széchenyi lelki világában. Zrínyi és Széchenyi a vallásszabadságról és vallásbékéről. A két katholikus legnagyobb magyar intelme a második Mohács népéhez

Sőt bűnös dolog már a magyar zászlók közös megáldása is, a protestáns templomba lépés, vagy a prédikációnak rádión való hallgatása. Széchenyi vármegyéjében zárdai iskolák tanítják, hogy a protestánsok nem keresztyének. Ugyanitt az egyik új fiatal plébános Kereken megmondta a tanítónak: nem szeretem, ha a híveim más vallásuakkal barátkoznak, s az evang. földesúr mint egyházfelügyelő és magyar ember a régi jó viszonyra hivatkozva, napilap Nyiltterében tiltakozott az ilyen hazafiatlan, békebontó aknammunka ellen. Mit szólna ehhez Széchenyi, a r. kath. egyház többszörös kegyura? Nem volna-e itt már arra szükség, miként Széchenyi kívánta, hogy a kormányhatalom óvja meg a vallásbékét és hárítsa el a kultúrharcot? Mikes püspök legutóbbi pásztorlevele már arra kényszerítő a református egyház elnöki tanácsát, hogy „a keresztyén szolidaritás utolsó szálait szakadozni látván", az államhatalom közbenjárását kérje. Rómának lehet világhatalmi érdeke, hogy mozgékony előőrsei a protestáns Németország leverése után világszerte kiadták az ellenreformáció harcias jelszavát és lázasan dolgoznak; de ilyen kicsiny szétdarabolt nemzet, mint a magyar, szűk határai között a kultúrharcot meg nem engedheti. Itt a túlfűtött vallásos buzgalom a hazafias kötelességgel fog összeütközni. Egy újabb mohácsi veszedelmet a vallásháborúval nem boríthatunk magunkra. Széchenyi az ultramontanismus türelmetlenségét látva a Bach-korszakban már attól félt, „hogy egész népek és nemzedékek fogják egymást ad Dei — vagy sokkal inkább ad ultramontanorum — glóriám mészárolni és fojtogatni". (Döbl. hagy. I. 608.) A sokat hangoztatott „Regnum Marianum" mint a vallási türelmetlenségnek a protestánsok ellen kiadott jelszava, Széchenyi szótárából és gondolatvilágából teljesen hiányzik. És azt a nagy igazságot, amelyet Révész Imre Mohácsról és a reformációról írt jeles tanulmányában oly nagy hiterővel fejez ki, hogy „a magyar nemzet sub specie aeternitatis a Krisztus királyságává, nem pedig holt vagy élő emberek regnumává van elhivatva", minden bizonnyal Széchenyi is aláírta volna.

1 Széchenyi már a Kelet Népében csak „a szenvedelem nélküli, az urasági ittasságtúl ment és a türelmetlenség ördögétől el nem ferdített" keresztyén hitet ismerte el Krisztus igaz követésének (303. 1.) s a türelmetlenséget „kárhozatra méltó, megbocsáthatlan bűnnek" bélyegezte. 1 Révész I. Mohács és a reformáció. Prot. Szemle 1926. 479. 1.