Payr Sándor: Széchenyi vallásos lelkülete. Sopron 1926.
I. Erkölcsi nagyságának és hazafiságának vallásos alapja. Széchenyi, a szabadelvű magyar katholikus
csőlátót legnagyobb nyomatékkal, ő ismeri fel, hogy Széchenyinél a nemzetiség, a magyar államférfiú és reformátor meggyőződése „a lélek mélyéből, a vallásos érzelmekből" hajtott ki. ő mondja ki, hogy Széchenyinek „egész elméjét, akaratát és politikai munkáját a legmélyebb vallásos érzelmek irányítják; vallásos hite volt az, ami őt szakadatlan nemzetreformátori munkára sarkalta." És nagyon helyes és találó az a megállapítása is, hogy Széchenyi „hívő lélek volt, ki a keresztyénség erkölcsét akaratlanul, szent és boldog tudatnélküliségben vitte át politikai pályája cselekvéseire s nemzetisége azért volt működésében változatlan és egész életén át uralkodó csillagzat, mert vallásos érzelmeiben gyökerezett." 1 Mikor Széchenyi a nemzeti lét és haladás feltételei között az erkölcsiség mellé „a közintelligentiát, a közértelmességet" teszi első helyre, akkor is vallásos jelszó, Hózseás próféta panasza cseng fülébe, amint azt Arany János is hatalmas ódájában ráolvassa: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való." (Hózs. 4. 6.) Vallásos hitével egész hazafias működésében isteni küldetést lát. Betegségében az Aldunán ezt mondja: „Nagy erkölcsi erőt fejtettem ki. Mindennapi imám a legfőbb lényhez ez volt: Vegyen magához, ha ezentúl Magyarországnak s az emberiségnek haszontalan tagja lennék; de adja vissza egészségemet, ha valami jót tehetek." 2 Hazafísága őt vallásos hittel a mennyei régiók felé ragadja: „Célom őszinte és nemes vala — mondja a Kelet Népében — a világegyetemben egy féreg, egy észrevehetetlen parány, mégis sóvárgott lelkem a legnemesebb felé és ha porhüvelyem elbomlása után soha nem ébredek is fel többé, mert eléggé ki nem képzett és eléggé ki nem tisztult lelkem nem bírhatná el az örök égnek világosságát, a megdicsőültek mennyei kéjeit: nem ragadhatja el, míg eszmélek, tőlem semmi erő azon kéjérzetet, azon öntudatot, hogy előttem megnyílt néha az ég és emberi gyarlóságim árja között honomért mindig hűn dobogott szivem." Egész élete vezéreszméjének „fajunk biztosításának és nemesebb kifejtésének" megvalósulását is vallásos hittel és szent reménységgel várja. Bach miniszternek mondja a Blickben: „A jelen időben nem tehetünk mást, mint hogy Magyarország összes lakóit különbség nélkül őszintén szeretjük és kölcsönösen támogatjuk, a Megváltó kegyelmében reménykedünk, az örök igazságban és jóvátételben rendületlenül hiszünk és fajunknak aránylag 1 Szekfü Gy. Széchenyi igéi. 5—7. 1. 2 Külföldi uti rajzok. 352.