Payr Sándor: Széchenyi vallásos lelkülete. Sopron 1926.

II. Vallásos lelkületének általános jellemvonásai

örülnek ennek, ugyebár?" 1 A képmutatást vallásban, politikában egyaránt gyűlölte. A bigottság, a szenteskedés nála hitelre nem talált. Döblingi magányában Bach minisztert és az osztrák kormányzatot a Concordatum idején azért is gyűlölte és támadta oly kérlelhetetlenül, mert vallási szenteskedést és nagy képmutatást látott bennök. Bach Sándort Kossuth is képmutatónak tartotta. Őszinte mély vallásos hitével és élénk költői képzeletével a miszticizmus iránt is fogékony, de éles elméje mégis inkább a gyakorlati élet felé hajlik. Széchenyi hisz egy magasabb szellemi világban, így kérdezi azután: „Váljon magasabb lények ott a sphaerákban nem beszélnek-e egymással énekben és harmóniákban ? S váljon még ez a beszéd is nem nagyon anyagiasa-e egy Istennek ? Igen, idegeimben érzem, hogy a hangnál és accordoknál még valami tisztább és mennyeibb is létezik." 2 Máskor meg úgy érzi: „Ha az ember minden földi köteléktől felszabadíthatná magát, ha önmagát annyira legyőzni képes volna, úgy már itt e földi életben magasb, láthatatlanabb hatalmakkal léphetne szoros összeköttetésbe s így egy véghetetlen magasztos, semmi emberi sors által nem érinthető boldogságnak lehetne részesévé.

3 íme, így elmélkedik az, kiről azt mondják, hogy csak a lovak, a föld, a gazdagság és anyagi javak érdeklik. De az is igaz, hogy a magas régiókból hirtelen leszállítja Széchenyit az erős gyakorlati érzéke. Miszticizmusa azért szigorúbb aszkézisre, a zárdai életbe nem hajtja; bár néha említi ennek irigyelt nyugalmát is, midőn szerelme, vagy a küzdelmes politikai pálya elkeseríti. Ismeretes, hogy a kálvinista Wesselényivel 1822. Normandiában a trappista anyazárdát is meglátogatta. Párizs örömei után ez a romantikus hely meghatja az élni vágyó és most magába szálló huszártisztet. Egyéniségében gyakoriak a szélsőséges ellentétek. A bejárat felett ott a felirat: „Refugium peccatorum. Domus Dei, beati, qui habitant illám." De lerontja illúzióját, hogy itt is a zárda tőszomszédságában korcsma van. A trappisták önsanyargatása is erős kételyt vált ki lelkéből: „Igaz dolog ez, vagy őrjöngés ?" — kérdi. Önző számítással csak saját lelke üdvére gondolni s elzárkózni minden embertársától! Az agy gyöngeségének vagy egy messze kiható mély számításnak eredménye-e ez?" Ilyen rosszaló véleménye volt a barátokról 1 Széchenyi levelei szülőihez. Bpest 1896. 297. 2 Széch. naplói. Kenessey, Széch. világnézete 73. 1. 3 Zichy, Sz. napi. 589.