Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

VII. Fekete a száműzetésben. Németországban kiadott és megkezdett munkái

szépen örökített meg, mint tisztább múltjának vádló emlékei égették később a lelkét és földi pokollá tették az életét. Mikor később hitehagyása után olvasta az ilyen címeket: „A lelki tanítók tisztiről, A hűségről, A gonosz lelkiismeretről, A lélek és test tusakodásáról" stb. mit kellett akkor éreznie ? Vagy mikor később a „hathatós és görjesztő prédikációkról" olvasta: „A prédikátorok a gyülekezet dajkái és azért egészséges, édes tejet kell adni az ő melleknek. És magoknak kell elsőben az Isten igéjének eledelét megkóstolni, rágni, megemészteni és életekké változtatni." (565). S hogyan tűnhetett szemébe később ez a mondása: „Némely Rómába fut és a pápának lábait megcsókolja; nem futok én oda ő vele!" (146). A könyv teljes címe: Lelki Nyugosztaló Órák, avagy háromszáz házi és asztali Elmélkedések, melyeket elsőben D. Heinrich Müller, rostocki néhai nevezetes professor és lelki tanító német nyelven bocsátott ki, most pedig némely igaz és áhítatos keresztyéneknek kérésekre, magyar nyelvre fordított Szentzi Fekete István, Kőszeg városának néhai lelki tanítója és alsó Magyarországban augustana confession levő ecclesiáknak superintendense. Lőtsén Breuer Sámuel által. Kis nyolcadrétű vaskos könyv 1284 oldal. A nyomatás évszáma nincs jelezve, de következtetésekkel a megjelenés idejét is megtudhatjuk. Fekete a szerzőt néhainak mondja. Müller pedig 1675. szept. 2. halt meg. Fekete 1680 őszén már a bécsi börtönben ült, azután pedig áttért. így tehát a fordítás csak 1676 és 1680 között jelenhetett meg. Én azt hiszem, Fekete a fordítást már a külföldön megkezdte, ahol erre elég ideje volt, de csak hazatérte után fejezte be és itthon adta ki. A lőcsei nyomdával csak itthon léphetett közelebbi érintkezésbe. És csak itthon voltak körülte némely „igaz és áhítatos keresztyének", kik a műnek lefordítását és kiadását kérték. Itthon láthatta közvetlenül a nagy lelki szükséget, melyben „az istennek nagy kereszt alatt vitézkedő anyaszentegyháza" szenved. Akkor kezdtek Thököly felkelése hirére a lelki tanítók már nemcsak Erdélyben